A kineziológiáról, mint alternatív technikáról már korábbi bejegyzéseimben részletesebben írtam. Most csupán néhány gondolatot említenék ismételten, hogy teljes képet kapjunk arról, hogy gyermekek esetében hogyan is néz ki az oldás folyamata.

 

A kineziológia egy olyan alternatív módszer, amely minden olyan probléma esetén eredményesen alkalmazható, amelynek hátterében valamilyen lelki eredetű ok áll.  

Elmondható, hogy már fogantatásunk pillanatától kezdve érnek bennünket negatív érzelmi hatások: félelem, fájdalom, trauma (stressz), sérelem, kudarc, esetleges rossz szülői minta… formájában, melyek kihatnak jelenünkre és jövőnkre egyaránt. Ezek a negatív hatások, ha nem kezeljük őket ott és akkor, életünk során csak rakódnak egymásra, mint a hagymahéjak, és egy idő után elsősorban lelki betegségeket okoznak, melyekből aztán a fizikai testben/testen is előidézik a különböző megbetegedéseket.

 

A kineziológiai oldással egészen a fogantatásunk pillanatáig visszatekintve megkereshetjük azokat a feloldatlan stressz faktorokat, amelyek jelenlegi problémáink kiinduló okai. A kineziológia kezelés célja éppen az, hogy a testben, a tudatalattiban elraktározott stresszeket, illetve az általa okozott blokkokat feloldjuk, egy nagyon gyengéd módszerrel, technikával.

 

Ezzel a technikával kiválóan kezelhetőek minden korosztály problémái, már a magzati korban is.

 

Nézzük meg hogyan!

 

Érkezett arra irányuló kérdés is, hogy mit mondjanak a gyermeknek, ha kineziológushoz készülnek? Kell-e egyáltalán tudnia azt, hogy valami „probléma” van?

Saját tapasztalatból tudom, hogy a gyermekek elől nem lehet eltitkolni semmit. Sőt, véleményem az, hogy nem is szabad. A gyerekek nagyon érzékenyek, és minden rezgést, változást megéreznek. Megérzik, ha a szülő aggodalmaskodik, ha rosszabb hangulatban van, ha valamit nem mond el, sőt azt is, ha valami meglepetést készít.

Éppen ezért gondolom azt, hogy a gyerekeket nem tudjuk feltétlenül megóvni azzal, ha valamit nem mondunk el nekik, nem beszélünk dolgokról.

Persze mindig figyelemmel kell lenni az életkorra. Nyilvánvaló, hogy máshogyan beszéljük meg egy 2-3 éves gyermekkel a dolgokat, mint egy 5-6 évessel. Ugyanakkor a gyerekek, bármilyen korúak is, mindent megértenek, felfognak.

 

Jónak tartom, ha a gyermeket nem éri váratlanul a kezelés. A gyermekekkel beszéljük meg azt is, hogy van valami (az a bizonyos „probléma”), amin változtatni szeretnénk. Nevezhetjük ezt inkább feladatnak, amit meg szeretnénk oldani.

 

A kezelés folyamata alapvetően ugyanúgy zajlik, mint a felnőtteknél. Minden esetben egy rövid beszélgetéssel kezdünk, ahol a szülővel/szülőkkel feltérképezzük a probléma mibenlétét, illetve azokat a körülményeket, amelyek a probléma szempontjából lényegesek. A kezelés során nincsenek kötelező dolgok, ha a gyermek nem akarja, nem kell felolvasni vagy megcsinálni semmit.

 

Egy bizonyos korig a kezelés az anyán vagy apán keresztül történik, tekintettel a kisgyermekek életkorukból adódó jellemzőire. Ez annyit jelent, hogy az izomtesztelést a szülők valamelyikén végezzük, ami ugyanúgy működik, mintha a gyermeket tesztelnénk.

 

A magzati korban történő oldást az anyán keresztül visszük végig. A kezelés oldja mind az anyát, mind a magzatot. Néhány példa, ahol hatékonyan működhet a kineziológia: félelem a várandósságtól, a szüléstől; nehéz élethelyzetek, amelyek kihatással lehetnek az anyára is és a magzatra is (nem várt terhesség, nehéz teherbe esés, félelem a szülővé válástól, …).

 

Csecsemők esetében szintén az anyán vagy az apán keresztül oldhatunk, például a születés körülményeiből adódó nehézségeket (nehéz szülés, császármetszés…), vagy hasfájást, alvásproblémákat.

 

A gyerekek 2-3 éves koruktól már aktívabban részt tudnak venni a folyamatban, figyelnek, kíváncsiak, de még jellemzően a szülőn keresztül oldunk. Például: beilleszkedési nehézségek, túlzott ragaszkodás, félénkség, mozgás- vagy beszédproblémák… eseteiben.

 

Nagyobb korban (4-10, 12 éves korig) már önállóan is részt vesznek a folyamatban, már nem szükséges a szülőn keresztül történő oldás. Például: különböző félelmek, tanulási nehézségek, zárkózottság, önbizalomhiány, különböző betegségek, megfelelési kényszer… esetében.

 

Kamaszkorban már fontos, hogy a változást a fiatal maga is akarja, szülőként már ne akarjunk mindenáron a kamaszkorú gyermekünk helyett dönteni. Kamaszkorban jellemző problémák például: a depressziós tünetek, a kimerültség, az elégedetlenség, a kapcsolati problémák, önbizalomhiány, alvásproblémák, táplálkozási problémák…

 

Fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy a gyermekeknél észlelt „problémák” okai nem biztos, hogy minden esetben a gyermekekben keresendőek. A gyermekek, mintegy tükröt tartva felénk, átérzik a szülők félelmeit, fájdalmait, és arra reagálnak a maguk módján. És ez az, amit a szülők a gyermekben megmutatkozó „problémaként” élnek meg. Például a szülő munkahelyi problémái, a szülő idegeskedései, a szülő konfliktusa saját szüleivel, szülők közötti párkapcsolati probléma… Ilyen esetben megoldást nyújthat, ha a szülő félelmeit, fájdalmait oldjuk, kezeljük. Ahogy a szülőben megindul a változás folyamata, mindaz kihat a környezetére is, és a gyermekében is érezhetővé válik a változás, fejlődés. Amikor a gyermek kineziológiai kezelése felmerül, az esetek többségében szükséges lehet a szülő vagy szülők oldása is.

 

Ha gyermekeddel készen álltok a változásra, hogy ezáltal a gyermek nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb és eredményesebb lehessen, várlak szeretettel: Nóra