...

Mindig van választásod! Hiszen mindig választunk. Életünk minden pillanatában döntéseket hozunk, döntéseink során pedig mindig választunk. Az, hogy ezt nem tudatosítjuk magunkban, még nem jelenti azt, hogy ne lenne választásunk. Azt szoktuk mondani, hogy mindig a körülményeink határozzák meg, hogy hogyan döntünk. Ez egy szintig így is van, de tudnunk kell, hogy abban a döntési helyzetben is VAN VÁLASZTÁSUNK! Hiszen dönthetünk bárhogyan. Az is egy választás, hogy éppen úgy döntünk, hogy valakinek meg akarunk felelni, és engedünk a körülmények, a belénk ivódott és mélyen rögzült hiedelmeink totális befolyásolásának. Dönthettünk volna akkor máshogyan? Igen. Csak épp a döntés meghozatalakor a mérlegelés után azt a bizonyos döntést hoztuk meg, és így alakítottuk életünket. A döntések következményeit pedig viselnünk kell. És ez az, amit elfelejtünk, amit inkább nem akarunk figyelembe venni. Meghozzuk a döntésünket, választunk, választásunkat a külső körülmények befolyásolása, hiedelmeink, félelmeink határozzák meg jellemzően, aztán, mikor érzékeljük döntésünk negatív hatásait, akkor már csak kesergünk, másokat okolunk, még többet kesergünk, aztán próbálnánk menekülni, viszont rögzült hiedelmeink miatt ugyanazokat a döntéseket hozzuk, és egy idő után azt érezzük, hogy ugyanazokat a köröket futjuk.

Mindig van választásod! Akkor is, ha fogva tartanak, ha fenyegetnek. A lehetőség mindig ott van, mi döntjük el, hogy mire fordítunk figyelmet, és mit valósítunk meg a cselekvés szintjén. A tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, vagy annak az érzése, hogy „nincs más lehetőség”, csak látszólagos. A „nincs más választás” érzése azért jelenik meg bennünk, mert saját berögzült hiedelmeink, félelmeink, ítéleteink  alapján szemléljük helyzetünket. Ha megpróbáljuk más oldalról is megnézni a döntési helyzetet, ha kicsit felülemelkedünk a „problémán”, máris észrevehetjük, hogy mennyi más választási lehetőség is ott van az orrunk előtt. Bízni kell önmagunkban, nem szabad félelemmel tekinteni életünk helyzeteire, és ne mások véleménye, elvárása határozza meg döntéseinket, cselekedeteinket. Hozzáállásunkat, gondolkodásmódunkat mindig mi választjuk meg.

Persze nyilvánvaló dolog, hogy adott környezetben, adott körülmények között élünk, azt is tudom, hogy nagyon nehéz változtatni azokon a megszokott dolgokon, berögzült sémákon, amelyek az évek során szépen egymásra halmozódtak, és meghatározták eddigi döntéseinket. De tudatos odafigyeléssel, gyakorlással változtathatunk korábbi mentális szokásainkon, új szemléletet, új látásmódot alakíthatunk ki.

Vegyük példának a munkahelyet. Nap, mint nap találkozhatunk olyan helyzetekkel, szituációkkal, amelyek egyáltalán nem tetszenek. Mit tehetünk? Milyen választási lehetőségeink vannak? Nézzük meg a három legalapvetőbb lehetőséget.

Egy: dühöngünk, másokat hibáztatunk, morgolódunk, belekötünk a kollégákba, stresszeljük magunkat, amíg végül talán bele is betegszünk, sőt a kollégákat is szépen elmarjuk magunk mellől. Valójában saját magunknak kreáltunk egy drámát, amit aztán a maga teljes valóságában, a legdrámaibb alakításunkkal meg is éltünk. És vajon jutottunk előre? Jobb lett ettől az életünk és a helyzetünk?

Kettő: nézhetünk más szemszögből is a helyzetünkre. Lássuk meg a helyzetben, az adott szituációban a pozitívat, a jó dolgokat. Ez nem mindig könnyű, pláne, ha leereszkedik szemünk elé az a bizonyos köd. És ekkor kell tudatosan felülemelkedni a dolgokon, és meglátni mindazt, amiért hálásak lehetünk. Gondoljunk csak bele egyáltalán abba, hogy hányan lennének, akik bármit megadnának azért a munkahelyért, ami minket pillanatnyilag kihozott a sodrunkból. Keressünk néhány dolgot, amiért hálásak lehetünk a munkahelyünkön (csak néhány példát említve: biztosítja a megélhetésünket, vannak munkaeszközeink, amik megkönnyítik a munkavégzést, jó társaság vesz körül minket, beoszthatjuk a munkaidőnket, meleg helyen lehetünk, van kihez hozzászólni, kreatívak lehetünk…). És abban a pillanatban, ahogy megváltoztattuk szemléletmódunkat, minden más is megváltozott körülöttünk. Volt választási lehetőségünk? Hát persze, hogy volt. És választottunk is.

Három: felmondhatunk. Ha már semmi sem tartható, és mindent meg is próbáltunk, és semmi más kiutat nem látunk, akkor is van választásunk.

Számtalan példát hozhattam volna, de a lényeg akkor is az, hogy mindig, minden helyzetben mi maguk döntjük el, hogyan gondolkodunk egy adott helyzetről, hogyan szemléljük az elénk kerülő helyzeteket, szituációkat, és milyen utat választunk.

Léteznek eszközök, például a kineziológia, amelyek segítséget nyújthatnak abban, hogy berögzött hiedelmeinket levetkőzhessük, hogy beláthassuk és megérthessük azt, hogy mindig, minden helyzetben van választásunk. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a változást nem idézi elő egyik pillanatról a másikra egy eszköz, egy módszer, egy technika. A legfontosabb, hogy bennünk szülessen meg a változtatás igénye, és a változás, a fejlődés folyamatába adjuk bele magunkat, a kitartásunkat, és fegyelmünket, akarjuk és fogadjuk is el a változást, és annak minden pozitív velejáróját.

Kineziológusként fontosnak tartom, hogy rávilágítsak arra, és megmutassam, hogy létezik egy másfajta szemléletmód, gondolkodás, hozzáállás, mint amit eddig megszoktunk, hittünk.

 Ne feledd, mindig van választásod!