Születésünk után, ahogy cseperedünk egyre határozottabb elképzelésünk alakul ki önmagunkról, külső és belső jegyeinkről, tulajdonságainkról.  Ahogy növekszünk, egyre több külső hatás ér bennünket. Elsőként a szülők felől érkeznek különböző nevelési minták, elvárások, szabályozások formájában. Ahogy bekerülünk a különböző közösségekbe, ez a kör kibővül a környezetünk, korosztályunk véleményével, elvárásaival, kritikájával, minősítésével. Mindeközben a médiák is hatnak ránk a különböző ízlést formáló sugalmazásaik által. Egyre inkább hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, nagy hatást gyakorolnak ránk a média sugározásai, és egyre több negatív bírálat, ítélet ér minket.

Mindez jelentős mértékben aláássa önbizalmunkat, önértékelésünket, az önmagunkról kialakított kép egyre torzultabbá válik, és ha nem lépünk idejében, teljesen el is veszítjük önmagunkat. Mi marad? Az állandó megfelelési kényszer, az álarcok napi szintű cserélgetése, a döntésképtelenség, a megrekedés, és mindezt megtetézik a megjelenő fizikai tünetek.

Az önbizalomhiány kialakulásának számos oka lehet, kezdve a gyerekkorban ért sérelmektől, a nevelési hibákon át a későbbi, minket ért kudarcokig, csalódásokig. Gyerekkorban azok a gyerekek, akiket sokat dicsértek, kedves, és megértő közegben nőttek fel, figyelembe vették véleményüket, sokkal erősebb pozitív énképpel rendelkeznek, és kisebb annak az esélye is, hogy a későbbiekben önbizalomhiány alakuljon ki. Persze a boldog gyermekkor sem lehet tökéletes garancia, hiszen a környezet formáló ereje igen erős, és adódhatnak olyan élethelyzetek, időszakok, amikor a felnőtt ember teljesen kibillen a komfortzónájából, sorozatos kudarcok, csalódások, kritikák érik, tartósan fennáll a negatív énkép, melyek jelentősen képesek aláásni az önbizalmat. Nyilván egy gyermekkorból hozott egészséges önbizalommal, sokkal könnyebben tudjuk kezelni a problémákat, döntéshelyzeteket.

Az önbizalomhiányból, a negatív énképből eredő problémák széles palettán mozognak. Kezdve ott, hogy mindennapi életünket, döntéshelyzeteinket jelentős mértékben megnehezítik, hiszen teljesítőképességünk, hatékonyságunk, bátorságunk, elszántságunk töredékét sem tesszük bele a különböző hétköznapi szituációkba. Nem merünk lépni, változtatni, félünk a kihívásoktól, az esetleges kudarcoktól, melyeket nem tudunk feldolgozni, inkább mások véleményére adunk, tökéletesen meg akarunk felelni másoknak, különböző torz és önmagunkkal ellenkező viselkedési mintákat veszünk magunkra, és még sorolhatnám.

Az önbizalomhiány megmutatkozhat fals viselkedési formákban is, mint például az önteltség, magamutogatás. Az ilyen emberek az esetek többségében nem rendelkeznek pozitív énképpel, egészséges önbizalommal, éppen ezért hamis képet mutatnak kifelé, mások felé, sőt gyakran önmagukat is becsapják.

Több kutatás is alátámasztja azt, hogy a féltékenység okai is összefüggésbe hozhatók önértékelési problémákkal. Alacsony önértékelést, kis önbizalmat takar, amikor valaki kételkedik abban, hogy képes-e létrehozni dolgokat, és fél attól, hogy elveszítheti azt, amije van. Emiatt agresszív, frusztrált, és valójában félelmei, szorongásai azok, amelyek kontrollálják, irányítják az életét.

Egy önbizalomhiányos ember folyamatos megerősítésekre vágyik az élete minden területén, így párkapcsolatában is. A partner egy ideig képes ezt biztosítani, de, ha valamilyen okból a megerősítés elmarad, vagy nem elegendő, akkor az alacsony önértékelésű fél külső okokat kezd keresni, beindul egy ördögi kör, azt fogja feltételezni, hogy párja már nem szereti, megcsalja, és a féltékenység mindennapossá válik.

Érdekességképpen, a teljesség igénye nélkül, nézzünk meg néhány betegséget, melyek kialakulásában szerepet játszhat az önbizalomhiány.

Magas vérnyomás: a magas vérnyomásban szenvedő ember, hasonló mechanizmust él meg, mint ahogy egy főzőkukta működik. Hajlamos lehet arra, hogy félelemből, vagy önbizalomhiányból halogasson olyan dolgokat, amiket el kellene mondania, vagy meg kellene tennie. Ennek következménye a nagy belső feszültség, mivel ezek a feladatok csak tornyosulnak előtte, és nem tudja képes lesz-e terveit megvalósítani.

Akné: olyan embereknél alakulhat ki, akik önbizalomhiány, vagy félelem miatt távol akarják tartani maguktól az embereket.

Balesetek (ficamok, rándulások): amikor valaki képtelen kiállni önmagáért, nem mer lépni, egy idő után a sors kezdi el „rugdosni”, „tologatni”, hogy változtasson az életén.

Hátközépi fájdalmak: azoknál alakulhat ki, akik nehézkesen állnak az élethez, annak különböző helyzeteihez, esetleg életüket nehéz tehernek élik meg, és mindehhez kis önbizalom társul. Hajlamosak lehetnek érzéseik elfojtására, jellemzően sokat gondolnak és ragaszkodnak a múltjukhoz. Tisztában kell lenniük önmagukkal, nem a régmúlton kell rágódni, hanem az itt és mostra kell koncentrálni.

Sarokfájdalom: arra utalhat, hogy az illető a jövőjével kapcsolatban érez bizonytalanságot, félelmet. Elégedetlen, bizonytalan önmagával és az életével szemben, mintha elveszítené teste felett az irányítást. A teste azt üzeni, hogy tanuljon meg bízni önmagában és másokban is.

Női problémák, menstruációs problémák: a nőiséggel kapcsolatos önbizalomhiány, önértékelési zavarok, a nőiség megélésével, a női szerepekkel kapcsolatos zavarok.

Gyomorfájás: egy olyan helyzet állhat mögötte, amely bizonytalansággal tölti el az illetőt, és az idegesség vérbőséget okoz a belekben, amely fájdalomhoz vezet. Az illető kételkedik képességeiben, nem bízik eléggé önmagában, fél, hogy nem lesz képes megállni a helyét egy helyzetben, nem tudja hogyan fog megoldani egy problémát.

Önbizalomhiány és önismeret:

Az önbizalomhiány nagymértékben összefügg önmagunk hiányos ismeretével is. Nagyon fontosnak tartom önmagunk minél teljesebb megismerését, hogy tisztában legyünk képességeinkkel, erősségeinkkel, gyengeségeinkkel, melyeken lehet dolgozni, hogy ne akadályokként legyenek jelen életünkben. Tisztában kell lennünk erősségeinkkel, hogy a külső, negatív hatások, kritikák, vélemények ne ássák alá önmagunkról alkotott pozitív énképünket, önbizalmunkat, hanem képesek legyünk tudatosan irányítani életünket, kezünkbe venni az irányítást, és biztosan mozogni a világban.

Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik nincsenek tisztában értékeikkel, képességeikkel, hibáikkal, azzal, hogy mire képesek (önismerethiány), olyan elvárásaik vannak önmagukkal, másokkal, az élettel szemben, melyeknek nem tudnak megfelelni, és emiatt folyamatos csalódást élnek meg az életben. Ilyenkor azt élik meg, hogy a sors már megint így bánt velük, ez sem jött össze, az sem sikerült, csupa kudarc és sikertelenség az életük, már megint pont velük történik minden rossz, és nem értik miért, másokat okolnak, a környezetüket, körülményeiket hibáztatják.

Nagyon sok olyan módszer van, amely az önbizalom növelését hivatott szolgálni, köztük nagyon sok jó módszer is, nagyon sokan próbálkoznak különböző önbizalomnövelő eszközökkel, de az esetek többségében igazán hatékony megoldást nem nyújtanak számukra.

Miért nem?

Azért, mert az önbizalomhiánynak mélyen gyökerező okai lehetnek, lelki okok, melyeket már régről cipelünk magunkban, görgetjük magunk előtt. Addig, amíg nem derítjük fel a mélyen rejlő okot, a gyökeret, addig hiába próbálunk önbizalmat növelni, a bennünk lévő lelki trauma, annak romboló hatásával újra és újra felszínre fog kerülni, és ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni, ugyanúgy fogunk reagálni a negatív külső hatásokra.

Ismernünk kell az önbizalomhiány kiváltó okát ahhoz, hogy kezelni tudjuk ezt a jelenünkben meglévő zavart. Viszont kezelni is csak akkor leszünk képesek, ha ismerjük a gyökeret, az okot.

A kineziológia éppen abban nyújt segítséget, hogy feltárjuk azokat a múltban rejlő okokat, melyek a jelenben, a mindennapokban meglévő problémáinkat okozzák.

Bejelentkezni kineziológia oldásra a 30/911-1290 telefonszámon lehet.

Szeretettel: Nóra