A magyar nyelv szépsége mutatkozik meg akkor, amikor megértjük az „egészség” szavunk mögött húzódó mélyebb összefüggést. Egészség, vagyis egész-ség. Mikor vagyunk egészségesek? Ha teljesek, egészek vagyunk. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak a fizikai testünk egészséges, hanem lelki, szellemi, energetikai szinten is kiegyensúlyozott, a természettel harmonikus állapotban vagyunk.

 

Mi a természetgyógyászat?

 

Nézzük meg, melyek azok a fogalmi elemek, lényeges jellemzők, melyekkel feltétlenül tisztában kell lennünk ahhoz, hogy a természetgyógyászatot el tudjuk helyezni fogalomtárunkban. 

 

A természetes gyógyítás, a természetes gyógymódok több ezer éves múltra tekintenek vissza, eredetét a kínai és az indiai kultúrában kell keresnünk, a legrégibb feljegyzett források keletről származnak.

 

A természetgyógyászat egészségről, gyógyításról, betegségről alkotott felfogására, fejlődésére nagy hatást gyakoroltak az ókori görög, római kultúrák, az ókori Kínából, Tibetből, Indiából származó ismeretek, illetve a népgyógyászati, népi hagyományok.

Érdekesség az ókori kínai orvoslásban, hogy alapkoncepciója volt az a szemlélet, amely szerint az orvos addig érdemelt elismerést, amíg a hozzá érkezők egészségesek voltak.

Az emberek különösen nagy figyelmet szenteltek testi-lelki-szellemi egészségüknek, ennek keretében rendszeresen fel is keresték orvosukat, hogy egészségi állapotukat „megmutassák”. Ez a fajta szemlélet nagyfokú tudatosságra vall.

 

A természetgyógyászat legfontosabb jellemzőit az alábbiakban lehet összefoglalni:

 

A természetgyógyászat alapvetően arra keresi a választ és a megoldást, hogy szervezetünk hogyan maradhat egészséges, hogyan tudjuk szervezetünket olyan állapotba hozni, hogy megszűnjenek a betegség kialakulásának feltételei, illetve hogyan alakítsuk ki/át életmódunkat, hogy betegségek ne alakulhassanak ki, és egészségünket meg tudjuk őrizni.  

 

Szemléletére jellemző, hogy a kezelések alkalmával az embert a test-lélek-szellem egységeként fogja fel, nem csupán az egyes részeket kezeli, tehát az embert egy rendszernek tekinti, amely állandó kölcsönhatásban van környezetével is.

 

Azaz, fontos szempont, hogy egy-egy kezelés alkalmával figyelembe vegyük azt a közeget is (természeti, kulturális…), amely az adott embert körülveszi, illetve nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéni értékrendet, hiedelemrendszert, sőt, a vallási, spirituális beállítottságot sem.

 

A természetgyógyászat egyrészt a természethez legközelebb álló eszközöket, anyagokat, módszereket alkalmazza, másrészt vallja, hogy az élő természet, a természeti elemek olyan erővel rendelkeznek, amely képes fenntartani az életet, egészséget, ezért lehet tudatosan terápiás célokra is használni azokat.

 

Mindig olyan, ártalmas mellékhatások nélküli módszereket, anyagokat, eljárásokat alkalmaz, amelyek a legkevésbé terhelik a szervezetet. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy sajnos vannak olyan esetek, amikor életmentő, sürgősségi beavatkozásra, műtétre van szükség, és ez kizárólag szakorvos kompetenciájába tartozhat.

 

A szervezetünk egy bonyolult önszabályozó rendszer, amely mindig a belső állandóság (a homeosztázis) fenntartására törekszik. Ezt nevezzük regulációnak, önszabályozó képességnek.  Vagyis szervezetünk igyekszik állandóan alkalmazkodni a folyamatosan változó külső és belső körülményekhez. Sejtjeink számára életfeltétel az ősi körülményekhez hasonló környezet megléte, csak ilyen környezetben képesek létezni, megfelelően működni.

 

A természetgyógyászat arra törekszik, hogy a szervezetünk öngyógyító képességét megerősítse, ezáltal szervezetünk újra képessé váljon az önszabályozó mechanizmusának megfelelő működtetésére, belső egyensúlyának megteremtésére.

 

Láthatjuk például, hogy egy-egy fertőzés nem csupán a kórokozóktól függ, hanem nagymértékben az egyén ellenálló képességétől, hiszen a kórokozók a szervezet legyengült pontjait támadják. Azonos körülmények között is van, aki megbetegszik, és van, aki nem.

 

Legfontosabb feladatunk éppen ezért a védelmi rendszerünk, immunrendszerünk megerősítése, az egészségmegőrzés. A természetgyógyászat főleg a megelőzésre, a regenerálódásra, az egészségmegőrzésére törekszik, ugyanakkor már meglévő betegségek esetében is nagyon hatékony kiegészítő terápia lehet, sőt, bizonyos esetekben hatékonyabb lehet, mint a nyugati orvoslás.

 

Ki kell hangsúlyozni, hogy mindenfajta természetgyógyászati eljárásnál, módszer alkalmazásánál nagyon fontos az egyén törekvése, motivációja arra, hogy egészségét megőrizze, a betegségek kialakulását megelőzze, illetve már meglévő betegségek, problémák esetén ne csupán kívülről várja a segítséget, hanem megtegyen minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a kezelések, módszerek teljes mértékben hatékonyak lehessenek.

 

Ha az egyén nem változtat azokon a fennálló körülményeken, amelyek a betegség, probléma kialakulásához vezettek/vezethettek, akkor bármiféle kezelés, terápia, eljárás eredménytelen lesz, hiszen előbb-utóbb ugyanazokat a mintákat fogja követni, mint a kezelés előtt. Ehhez kell egyfajta egészség,- és testtudatosság, hogy figyeljünk testünk, szervezetünk üzeneteire, jelzéseire, valamint már eleve olyan életmódot próbáljunk kialakítani, mellyel megelőzhetjük szervezetünk jelzéseit. Ehhez kapcsolódóan a természetgyógyászati módszerek eredményessége is függ attól, hogy az egyén mennyire hajlandó együttműködni, betartani a tanácsokat, elvégezni azokat a gyakorlatokat, változtatásokat, melyeket a kezelő személy ajánl.

 

Sokak számára elrettentő az életmódváltás gondolata, ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy ahhoz, hogy életünk pozitív irányba változzon, tennünk kell. Meglévő rossz, sokszor romboló szokásainkat el kell hagyni, le kell cserélni olyan szokásokkal, melyek építőek, egészségünkre válnak, testi-lelki-szellemi fejlődésünket szolgálják.

 

Sokszor elegendő apróságokon változtatni, máskor bizony drasztikus lépésre kell elszánni magunkat. Igen, el kell szánni magunkat, igen, erőt kell venni magunkon, igen, az eleje nehéz lehet, igen, sok visszahúzó erő kerülhet az utunkba, és igen, teljes, boldog életet élhetünk, egészségünket megőrizhetjük, kiegyensúlyozottakká, energikusakká, eredményesekké válhatunk.

 

Számomra is fontos szempont, hogy a hozzám fordulóknak egyénre szabott, komplex megoldást kínáljak meglévő problémáikra, hogy közösen, együttműködve alakítsuk ki azt az irányt, amely az egyén számára a legmegfelelőbb, legelfogadhatóbb, és legeredményesebb. Ehhez szükséges az egyén visszajelzése, együttműködése, hogy a passzív „feladatvégrehajtó” helyett, aktív résztvevője legyen kezelése folyamatának.