A székely kutyája és a szög, avagy miért nem mozdulunk, még mielőtt eléggé fájna?
„Elmegy a székely férfi a barátjához vendégségbe. Ücsörögnek az asztalnál, iszogatnak, beszélgetnek.
A kandalló előtt a földön egy hatalmas kutya fekszik elnyúlva, s időről időre keservesen felvonyít.
Egy darabig döbbenten figyeli a vendég, aztán már nem bírja tovább, megkérdezi a gazdát: