Konkrét eset (részlet):

 

Ügyfelem kisiskolás volt, a testvére pedig ovis, amikor a szülei elváltak. Édesapja elköltözött, édesanyja pedig ott maradt a két kisgyerekkel.

 

Innentől kezdve naponta azt látta, hogy édesanyja milyen erőfeszítéseket tett azért, hogy tisztességesen felnevelje őt és testvérét.

 

Reggeltől estig dolgozott két munkahelyen, hogy megteremtse azt a bevételt, ami fedezni tudta az ételt, a ruháztatást, a lakásfenntartást és az egyéb szükséges kiadásokat.

 

Mellette ellátta az otthoni háztartási tennivalókat, amiből azért már ők, gyerekek is jócskán kivették a részüket.

 

Édesanyja megváltozott.

 

Kedvtelenné, szomorúvá, üressé vált.

Mosolyogni akkor látta csak, az is inkább egyfajta fáradt mosoly volt, amikor velük, gyerekekkel volt.

 

Türelmes volt ugyan velük, de ügyfelem gyerekként mindig érezte rajta a mély fájdalmat, a kimerültséget, a kiégést, azt, hogy minden, amit tett, csupán szükséges és muszáj volt, rutinból, megszokásból tette, az életét már nem megélte, hanem csak túlélte.

 

Gyerekként ezt fel sem fogta igazán, csak később, felnőttként értette meg, mi is történt édesanyjával valójában.

 

Amikor ügyfelem és férje életében egyre gyakrabban megjelent a gyermekvállalás, családalapítás gondolata, hatalmas blokként kapcsolt be nála ez az emlék édesanyjával, szüleivel kapcsolatban, ami akadályozta, visszatartotta őt anyaságától.

 

Azt sejtette, hogy mindaz, ami zajlik benne, nem kellene, hogy ilyen intenzív legyen.

 

Nem értette miért van benne ez az erős félelem, ami miatt sokszor eljut arra a pontra, hogy inkább nem akar gyermeket.

 

És nem volt eszköze (mint ahogy édesanyjának sem volt), hogy hogyan tudna változtatni a jelenlegi állapotán, hozzáállásán, gondolatain, félelmein.

 

Ekkor keresett meg.

 

Nem egyedülálló az eset, lehet, hogy a te életedben is megjelent már ez a gondolat és félelem.

 

Ráadásul, manapság nagyon sok helyen olvasod, hallod, statisztikák sora áll rendelkezésre, amik azt mutatják be, hogy milyen gyakoriak a válások, sőt, hogy az utóbbi évtizedekben mennyire megugrott a válások száma.

 

A környezetedben is több olyan ismerősöd van, aki elvált, egyedülálló édesanya, és azt látod, mennyire megváltozott, összeomlott az addig kiegyensúlyozott, vagy csak annak hitt életük.

 

És itt állsz te, aki gyermeket szeretnél, de nagyon erős félelem van benned, hogy mi lesz, ha egyedül maradsz te is, és egyedül kell felnevelned majd a gyereked.

 

Számodra elviselhetetlen ez a gondolat, mégis ott él benned ez a kép, naponta látod magad előtt édesanyádat megtörve, kiégve, és benned is egyre erősebb a szorongás, a félelem, szinte rettegsz attól, hogy egyedül kell majd a gyermekedet felnevelned, egyedül megteremtve mindent, amit adott esetben egy társsal együtt képzelnél el.

 

Ezt egyszerűen elképzelhetetlennek, ijesztőnek tartod, és már ott tartasz, hogy inkább nem vállalsz gyereket, mert te egyedül nem lennél képes gyereket nevelni.

 

Vedd észre, hogy ami most félelemként él benned, az egy hozott minta, kép, ami az édesanyád drámája, az ő sorsa volt.

                                         

Másrészt külső, kívülről érkező hatások, melyeket beengedsz annyira az életedbe, elmédbe, hogy ezek határozzák meg a gondolataidat, érzéseidet, valóságodat, a leendő anyaságodhoz való viszonyulásodat.

 

NEM KELL MEGBÉKLYÓZNOD A TE ANYASÁGODAT MÁS/MÁSOK ÉLETÚTJÁVAL, SORSÁVAL.

 

Mások valósága nem kell, hogy a tiéd legyen.

 

Ha a külső kameraállást elfordítod a külvilágról és magadra, a belsődre irányítod, akkor el tudsz indulni azon az úton, ahol feltárhatod, hogy mi a félelmed valódi oka, és elkezdhetsz önmagadon „dolgozni”, önmagad megerősíteni, kialakítani a belső stabilitásod leendő anyaságoddal kapcsolatban is.

 

Amíg ezt nem teszed meg, addig saját magadat, saját anyaságodat fogod szabotálni, rombolni, hiszen olyan miatt aggódsz, sőt, túlaggódsz, ami nem a te valóságod, nem a te életed, és csak azt a negatív kimenetelt fogod magad előtt látni, mint jövőkép, amit gyerekkorodból hozol édesanyád kapcsán.

 

Másrészt azt is meg kell tanulnod, hogy függetlenítsd magad a külső hatásoktól.

 

Körülmények, kívülről érkező negatív hatások mindig voltak, vannak és lesznek is.

Kérdés, hogy honnan, kitől, mit és mennyit engedsz be az életedbe, és mit kezdesz azokkal.

 

Magadban kell kialakítanod azt a képet önmagadról és leendő anyaságodról, amit te valóban sajátodnak élsz meg, valójában te vagy, a tiéd.

 

Eddig csupán egy képet, egy mintát láttál magad előtt, amiből az évek során szépen kialakítottad azt a negatív jövőképet, ami félelemmel tölt el, és mostanra annyira megerősítetted magadban ennek megvalósulásának lehetőségét, hogy szinte már valóságodnak tekinted.

 

De ez nincs így.

 

Ha megragadod ezt a képet, mintát, és megérted, hogy valójában kiről, miről szólt, miért van az életedben, mit kezdj vele, hogyan dolgozz vele, és hogyan tedd le, akkor kialakíthatod azt a vágyott állapotot, ami viszont a tiéd, önazonos veled, a belső vágyaiddal, értékrendszereddel, jellemeddel, valós működéseddel.

 

Ez egy folyamat.

 

Nem úgy működik, hogy egyik reggel felkelsz, és csak azért, mert másként akarod ezt látni, kész is van, és már máshogy is látod, máshogyan éled meg.

 

Azt tudod eldönteni, hogy már most elindulsz azon az úton, ami elvezet téged abba a vágyott állapotba, ami valójában te vagy, a tiéd.

 

Ebben a folyamatban szükséges feldolgoznod korábbi olyan traumáidat, konfliktusaidat (önmagaddal és másokkal egyaránt), melyek jelenleg nagyban gátolnak téged az előrelépésben, és melyek nagyban meghatározzák jelenlegi, félelmekből, fájdalmakból táplálkozó hozzáállásodat, gondolkodásodat, hiedelmeidet.

 

Ezek a múltadhoz tartozó, tudatalattidban futó programok, sztorik, hiedelmek úgy működnek, mint a fogaskerekek között a kavicsok.

 

Megakasztanak.

Hiába mennél tovább, nem engednek. Dolgod van velük. Ki kell szedni a kavicsokat ahhoz, hogy a kerekek tovább tudjanak haladni.

 

Ezek után tudod kialakítani, megfelelő rendszer mentén, azt a vágyott képet magadról, ami mentes mindenfajta külső negatív behatástól, és elvárástól, megfelelési kényszertől, sémától, hiedelemtől, és ennek megfelelően tudod kialakítani azt a belső stabilitást, önbizalmat, magabiztosságot, hogy elhidd és tudd magadról, hogy bárhogyan is alakul az életed, képes vagy és leszel helytállni, és rugalmasan reagálni.

 

NEM MÁSOLNOD KELL A KÜLÖNBÖZŐ NORMÁKAT, ELVÁRÁSOKAT, VISELKEDÉSMINTÁKAT, HANEM MEGISMERNI ÖNMAGAD VALÓS MŰKÖDÉSÉT, ÉRTÉKRENDSZERÉT, ERŐSSÉGEIT, KÉPESSÉGEIT, amelyek mentén kialakítod a valódi képed önmagadról, mint anya, mint nő egyaránt.

 

Ha ezen az úton úgy érzed, nehezen indulsz el, vagy elakadtál, írj rám messengeren, írd meg mi a kihívásod, hol akadtál el, és én segítek elindulni, irányba állni, továbblendülni.