Ez egyrészt azt jelenti, hogy a felelősségünk saját kertünk határáig terjed, és azt is jelenti, hogy más nem lehet felelős a mi kertünkért. Felelősségünk arra is kiterjed, hogy a kertünket kerítéssel határoljuk le.

 

Képzeljük el azt, hogy ennek a kis kertnek nincs kerítése. Szépen gondozott kertről van szó, élvezzük a friss levegőt, a virágok illatát, a nyugalmat. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy mindent letapostak, a gyümölcsöket leszedték, virágokat letépték, egyszóval tönkretették a kertet. Milyen érzés lenne?

Azzal is tisztában kell lenni, hogy attól, hogy mi ilyet nem tennénk, lehetnek olyanok, akik igen. Lehet, hogy észre sem veszik, hogy más határán belül vannak, de lehet, hogy nagyon is tisztában vannak azzal, hogy hol a határ, mégsem érdekli őket.

 

Ezért fontos, és kizárólag a saját felelősségünk, hogy meghatározzuk személyes határainkat. Ha kertünket tönkretették, azért mi magunk is felelősek vagyunk, hiszen nem határoztuk meg pontosan hol a határ, esetleg nem jeleztük a másik felé. Magánéletünk, értékrendünk, belső értékeink, munkánk eredményei … mind-mind védelmet, tiszteletet érdemelnek.

Ezek a határok segíthetnek nekünk abban is, hogy eldöntsük, miért vagyunk felelősek és miért nem. Életünk minden területén világos határokat kell húzni, melyeken belül mi vállaljuk a felelősséget, és azért is, hogy határainknak érvényt szerezzünk.

 

Nem vállalhatunk felelősséget olyan dolgokért, amelyek mások személyes határain belül vannak. Ez nem jelenti az empátia és a segítségnyújtás hiányát, viszont ahhoz nincs jogunk, hogy elvegyük másoktól a felelősséget saját életükért, döntéseikért. Nem léphetjük túl határainkat, mert ezzel árthatunk magunknak és másoknak is.

 

A kert példájánál maradva nem kertészkedhetünk a szomszéd kertjében, ha ő nem kérte a segítségünket.

Másik oldalról, nem engedhetjük meg azt, hogy bárki kénye-kedve szerint szedje a gazt a kertünkben, különösen nem engedhetjük, hogy a virágokat, gyümölcsöket szedje, főleg úgy, hogy az ő kertjét ellepik a gyomnövények.

 

Meg kell érteni azt, hogy mások csak azt tehetik meg velünk, amit hagyunk és engedünk nekik. Meg kell határozni saját értékrendünket, amelyet következetesen képviselnünk is kell, és tartani magunkat az általunk képviselt értékrendhez. Nyilvánvaló, ezt nem fogja mindenki elfogadni, nem fog vele mindenki egyetérteni, de nem is ez a cél.

Ez a mi saját értékrendünk. Meg kell tanulnunk tisztelni és szeretni magunkat, hiszen jogunk van magunkhoz.

 

A folytatásban: miért kell megtanulnunk nemet mondani?

Szeretettel: Nóra