Belső gyermeked, belső gyermeki éned lehet vidám, boldog, aki felnőttként is gyermeki nyitottsággal, örömmel tekint a világra, de lehet szomorú, visszahúzódó, dühös, akit sokat bántottak, szeretethiányban, figyelemhiányban, bizonytalanságban nőtt fel.

 

Vele érdemes, sőt kell is minél többet foglalkozni.

 

Hogy van a te belső gyermeked, mit élt meg évekkel ezelőtt?

 

Egyáltalán hol van benned a belső gyermeked?

 

Az, aki annyira vágyott és jelenleg is vágyik a szeretetre, a törődésre, a figyelemre, a megértésre.

 

Figyelsz rá? Hallod őt? Megérted, szereted őt?

 

Most megkapja tőled mindazt, amire vágyott és korábban nem kapta meg?

 

És megannyi kérdés.

 

Ne hidd, hogy csak azért, mert most már felnőttél, felnőtt vagy (vagy inkább sérült felnőtt gyerek?), a múlt emlékei nem élnek benned, és nem hatnak a mindennapjaidban.

 

Ne hidd, hogy az a kicsi gyermek, aki annyira vágyott a szeretetre, és akit folyamatosan elutasítottak, elhanyagoltak, nem fejezi ki folyamatosan, azóta is sértettségét, haragját, dühét, mérgét, tehetetlenségét, a fájdalmát, a félelmét.

 

Hidd el, hogy ő azóta is folyamatosan keresi az alkalmat, hogy indulatait, haragját kiadhassa, bánatát, szégyenét, bűntudatát és mindezek fájdalmát végre kifejezhesse.

 

(Ha őszintén megfigyeled mindennapi működésed, viselkedésed, reakcióidat, bizony felfedezheted a sérült gyermeki megnyilvánulásokat, mint pl. hiszti, csapkodás, duzzogás, tehetetlenségérzés, megszeppenés, különböző játszmák formájában.)

 

 

Fordulj belső gyermeked felé, és válj önmagad legjobb szülőjévé!

 

Semmit ne kicsinyelj le, vagy bagatelizálj el, semmire ne legyints mondván, az nem számít már, hanem találd meg azokat az emlékeket, eseményeket, sérüléseket, amelyek hozzájárultak jelenlegi állapotodhoz.

 

Add meg belső gyermekednek azt a figyelmet és megértést, amit eddig nem kapott meg, hallgasd őt meg, ismerd el érzései jogosságát, és engedd meg most magadnak, hogy újra megéld azokat.

 

Hozd felszínre mi is zajlik benned, ismerd fel a veszteségeidet, a csalódásaidat, a szégyenedet, és öleld magadhoz szorosan azt a szomorú kicsi gyermeket, aki annyira vágyik már a szeretetre, és az érzelmi biztonságra.

Eddig a félelmet és ürességet élte meg, kárpótold őt most, teremts neki most a jelenedből egy új otthont, egy olyat, amilyenre mindig is vágyott.

 

Add meg neki a figyelmet, a törődést, a feltétel nélküli szeretetet, támogasd és bíztasd őt, és tanítsd meg mindazokra a dolgokra, amiket nem volt módja eddig elsajátítani.

 

Engedd meg mindezt magadnak, hiszen erre csak te vagy képes.

 

Beszélj belső gyermekedhez, mondd el neki, hogy feltétel nélkül szereted őt és itt vagy neki, támogatod, biztonságban van.

 

Ez egy fájdalmas „munka” lehet, és szükséges, hogy legyen melletted egy segítő szakember, aki szaktudásával, hozzáértésével biztonságosan végigvezet utad ezen szakaszán.

Itt is hangsúlyozom, hogy folyamatról van szó, és nem egy eseményről, ami egyszer csak megtörténik.

 

Ne hagyd, hogy korábbi fájdalmaid, sérüléseid megoldatlanok maradjanak, csak azért, mert most van benned egy kis félelem, hogy szembenézz velük.