Igen, jól látod, ezeket és még sok minden mást is bizony otthon tanulják meg a gyerekek, másolják, megfigyelik, és magukévá teszik a szülői mintát, amit akarva, akaratlanul te adsz át gyerekeidnek, leendő gyerekeidnek.

 

Ugyanígy te is másoltad, szivacsként szívtad magadba a szüleid hozzáállását, gondolkodását, helyzetekben való helytállását, viselkedését.

 

Ha visszagondolsz gyerekkorodra, nálatok például hogyan történt a konfliktusok kezelése?

 

Egymással ordítozással, hibáztatással, egymásra mutogatással, vagy higgadtan, leülve, megbeszélve?

 

Hogyan fejezték ki szüleid az érzelmeiket?

 

Kifejezték-e, ha szomorúak, bánatosak, csalódottak voltak valami miatt, vagy épp öröm volt bennük, elégedettek voltak az aznapi eredményes helytállásuk miatt?

 

Mit tettek szüleid a saját testi-lelki-szellemi jóllétükért?

 

Tettek-e egyáltalán bármit is?

 

Hogyan kezelték a stresszt, a feszültséget?

 

Milyennek láttad őket szerepeikben?

 

Mit láttál, mit hallottál tőlük gyakran, mit tapasztaltál velük kapcsolatban, mint például anya-apa, férj-feleség, férfi-nő?

 

Milyen volt a kommunikáció a szüleid között?

 

Milyen volt a kommunikációjuk feléd, mint gyermek felé?

 

Hogyan zajlottak a beszélgetések? Voltak-e egyáltalán?

 

Hogyan mesélték el egy napjukat?

 

Téged kérdeztek a napodról?

 

Hogyan?

 

Meghallgattak?

 

Ki, milyen módon mondta el mi bántotta, mi szomorította el, vagy mi okozott aznap örömet, mitől telt vidáman a napja, milyen eredményeket, kisebb-nagyobb sikereket ért el?

 

Milyen szokásmintákat kaptál?

 

Hogyan étkeztetek például? Állva, félig szaladva, mindenki külön-külön pár falatot bekapkodva, vagy meghittebben, asztalnál közösen leülve, megfelelő időt szánva a minőségi étkezésre?

 

Voltak-e céljaik a szüleidnek, vagy csak mókuskerekeztek?

 

Téged mennyire és hogyan motiváltak, bíztattak, erősítettek elképzeléseid, vágyaid megvalósításában?

 

Hagytak és támogatva segítettek saját megtapasztalásaidban, önmegvalósításodban, vagy irányítottak, lebeszéltek saját terveidről?

 

Millió és millió kérdést lehetne még feltenni, amivel igen élesen kirajzolódna, MIT IS HOZOL MAGADDAL, ÉS AZ HOGYAN HATÁROZTA MEG AZT, AKI VOLTÁL,

 

ÉS MOST HOGYAN HATÁROZZA MEG AZT, AKI JELENLEG VAGY, ÉS AHOGYNA MŰKÖDSZ.

 

ÉRDEMES MEGFIGYELNI ÉS ELGONDOLKODNI.

 

Hogyan reagál a benned élő gyermek a fentebb leírtakra?

Hogyan reagál a benned élő szülő?

Szülőként mit adsz tovább gyermekeidnek/leendő gyerekeidnek?

Szülőként mit akarsz továbbadni gyermekeidnek, unokáidnak...?

Min változtatnál?

Mi az, amit már ma megtehetsz, hogy változtass?...

 

Felelősséget kell vállalnod életedért, hogy változtass azokon a hozott és ezidáig rögzült mintáidon, sémáidon, melyek téged is romboltak/rombolnak, akadályoztak/akadályoznak, gátoltak/gátolnak, és melyek fájdalmat, félelmet, rossz hangulatot, frusztrációt, feszültséget okoztak/okoznak.

 

Túl azon, hogy egy lehetőség van a kezedben, tetszik vagy sem, felelős is vagy azért, hogy mit adsz tovább az utókornak gyermekeiden keresztül.

 

Nagyon fontos azt is megérteni, hogy a döntéssel, a lépéssel, hogy elkezdj változást hozni az életedbe, nem kell megvárni míg szülővé válsz és teljesen elveszel, széthullasz, vagy teljesen gúzsba köt mindenféle aggodalom, félelem, fájdalom.

 

Már most el tudod kezdeni felépíteni, újraépíteni önmagad, kiszedegetni kertedből azokat a gazokat, amik elfojtják a benned nyiladozó virágot.

 

TE DÖNTESZ, DE TUDD, HOGY HATALMAS LEHETŐSÉG VAN A KEZEDBEN, AZ ÉLETEDBEN, HOGY VÁLTOZTASS, ÉS EGY MÁSFAJTA CSOMAGOT ÁLLÍTS ÖSSZE GYERMEKEID, LEENDŐ GYERMEKEID SZÁMÁRA.