(Bűntudat és magyarázkodás nélkül) nemet mondani nem olyan könnyű és magától értetődő.

Nagyon kevés ember van, akinek ne okozna kisebb vagy nagyobb problémát, ha valakinek nemet kell mondania, különösen akkor, ha valamilyen szorosabb viszonyban vannak egymással.

Ennek oka egyrészt gyerekkorban keresendő, amikor például arra neveltek, hogy viselkedj jól, és fogadj szót, legyél jó gyerek, nehogy rád kelljen szólni, csináld meg szépen, amit a felnőttek mondanak, nehogy rosszat halljak rólad ... Ha pedig valamire, valamikor nemet mondtál, meg is lett a következménye.



Mi volt mindennek az üzenete?



Ha nemet mondasz, nem leszel jó, nem leszel szerethető, rossz leszel, megítélnek, elítélnek, sőt, még egyéb bántás is érhet.
Másrészt ki sem fejezheted saját valós megélésedet, igényedet, szükségleted, érzésedet, véleményedet.



Mi maradt?



Az a negatív hiedelem, hogy ha nemet mondasz, nem leszel szerethető, nem leszel jó, el fogod veszíteni a körülötted lévőket, a figyelmüket, szeretetüket.


Ösztönösen törekszel arra, hogy szeressenek, társaid, környezeted elfogadjon, befogadjanak, egy közösség része lehess, ehhez viszont az kell, hogy együttműködj velük még akkor is, ha épp nem akarsz, vagy mást akarsz.

Általános tévedés, hogy akkor leszel sikeres, szerethető, „jófej”, kedves, ha mindenkinek mindenre igent mondasz.



Hogyan is lehetne ezt megtenni?


Mi történik akkor, ha mindig igent mondasz mindenkinek, mindenre, és saját igényeidet, értékeidet háttérbe szorítod, csak azért, hogy másoknak megfelelj?



Egyszerűen
• elveszíted önmagad,
• eltolódnak a prioritások,
• egy idő után lelkileg, idegileg kiégsz,
• állandó stresszt, feszültséget, szorongást fog okozni, hogy éppen kinek, mit és hogyan tegyél meg, hogyan teljesíts,
• folyamatosan törekszel a maximalizmusra, a tökéletesre, mindezt elvárod magadtól, erődön felül próbálsz mások felé teljesíteni, és ebbe a végén bele is betegíted magad.



Ezzel párhuzamosan kialakul benned egy téves elképzelés a fontosságodról, hiszen épp az ellenkezője történik, háttérbe szorítod saját magad, értékeidet, érdekeidet, az egész életed.



A környezeted számára egy idő után ez magától értetődővé válik, és végső soron ki is használják ezt a fajta hozzáállást.



Ha folyamatosan hagyod, és megengeded, hogy kizsákmányoljanak, tiszteletlenül viselkedjenek veled, rabolják az időd és energiád, akkor végül mi marad?



Sem időd, sem energiád, sem életed, sem te.


Elfogysz, széthullik az életed, szétszakadsz, és eltűnsz a saját életedből.

 


Ott leszel mások életében, mint egy árnyék, végső soron egy kihasználható, de láthatatlan alak.



Láthatod mennyire fontos, hogy meghúzd személyes határaidat önmagad, és környezeted felé.


Vannak álmaid, vágyaid, értékeid, eredményeid, gondolataid, véleményed, tapasztalataid, érzéseid, melyek szeretetet, tiszteletet, védelmet érdemelnek.



Jelenleg nem mersz, és nem tudsz nemet mondani, ezért nem marad sem időd, sem energiád arra, hogy igent mondj önMAGadra, a lehetőségeidre, az életedre, a vágyaidra, a céljaidra.



Sokszor hallom, hogy azért nem mondanak nemet, mert hogyan is tehetné meg a szülőjével, gyermekével, főnökével, párjával… szemben.

 


Igen, valóban fontos szerepet töltenek be életedben bizonyos emberek, de ők is emberek, és nem állnak sem fölötted, sem alattad.



Attól, hogy nemet mondasz, nem leszel rossz, kevesebb, érdemtelen, értéktelen, vagy alávaló ember, nem vonod el a szeretetet, a tiszteletet.

 

Határokat húzni, nemet mondani nem önzőség, nem mások bántása, nem mások figyelmen kívül hagyása, épp ellenkezőleg.

Hiszen, itt nem arról van szó, félreértés ne essék, hogy teljesen érzéketlen módon elfordulsz mindenkitől, hanem arról van szó, hogy megtanulod tisztelni magad, gondoskodni magadról, az életedben kijelölöd saját határaidat, és jelzed mások felé, akár idegen, akár közeli hozzátartozó.

Mindezt természetesen kulturáltan, megfelelő formában, de határozottan és következetesen teszed.



Az egészséges határok meghúzása nagyon fontos ahhoz, hogy

  • kapcsolataidban ne alakulhasson ki függő helyzet, alárendelődés,
    • hogy képes legyél magabiztos önkifejezésre,
    • érdekérvényesítésre,
    • pozitív önértékelésre,
    • hogy megtanuld saját igényeidet, szükségleteidet is fontosnak tartani, és kifejezni.

 

És hidd el, ez a környezeted számára is fontos, egyrészt, ha te rendben vagy, van miből adnod, pozitívan hat a kapcsolataid minőségére, és egyéb életterületeidre, másrészt a környezeted számára is megkönnyíted, egyértelművé teszed a veled való kapcsolódást.

 

Mert amíg te is csak bolyongsz a saját életedben a széthullás felé haladva, hogyan tudna a környezeted kapcsolódni veled számodra is megfelelő minőségben, formában?

A személyes határokra szükség van, amelyekért te vagy a felelős.

 

Felelős vagy azért, hogy legyenek határok, és felelős vagy azért is, hogy erről mások is tudjanak, hiszen így teszed számukra is egyértelművé a működésed.

 


Ahhoz, hogy a személyes határok valóban betöltsék „szerepüket”, meg kell tanulni bűntudat nélkül NEM-et mondani.


Vajon milyen lenne az életed,
- ha nem mindig másokat helyeznél magad elé?
- ha nem mindig másoknak tennél mindent, hanem megvalósítanád azt is, ami rólad szól?
- ha nem hagynád, hogy állandóan százfelé cincáljanak?
- ha nem éreznéd azt a késztetést, hogy mások csettintésére ugorj, és csináld, amibe már teljesen belefáradtál, és belül érzed is, hogy nem jó neked, feszült, fáradt, ideges vagy?
- ha mernél végre nemet is mondani?

Amikor megérzed milyen az, hogy nem vagy kiszolgáltatva mindenkinek, hogy a magad ura vagy, hogy energikus, sokkal szabadabb vagy, hogy az életed végre rólad is szól, és nem csak másokról, az életed 180 fokos fordulatot fog venni.

Te is meg tudsz tanulni nemet mondani, kiállni önmagadért, mindezt bűntudat nélkül, másokat nem bántva, mások határait tiszteletben tartva.



Hogyan?



Egy lelakott, rumlis, poros szobában először rendet kell rakni, ki kell takarítani, ki kell dobni a régit, a használhatatlant ahhoz, hogy legyen helye az újnak, a frissnek, a megfelelőnek.


Ez pontosan így működik a fejlődésedben is.



Felszínre kell hozni, meg kell érteni a jelenlegi működésed okát, milyen tudatalatti hozott, örökölt minta, hiedelem, nézőpont határozza meg a mostani viselkedésedet, gondolataidat, hozzáállásodat.



Raktározhatsz a tudatalattidban olyan régmúlt eseményeket, szituációkat, melyek egyértelműen megalapozzák, illetve meghatározzák azt, hogy mára görcsösen félsz és aggódsz attól, hogy ha nemet mondasz, elveszíted mások figyelmét, szeretetét, kiutálnak, egyedül maradsz a nagyvilágban, és kialakult az a tévhited, hogy attól vagy jó, szerethető, értékes, érdemes, ha mindenkinek megfelelsz és igent mondasz.

Ha ezeket is meg tudod már ragadni, akkor sokkal könnyebben, célzottabban, eredményesebben tudsz az önfejlődésed útján haladni, hiszen már látod, ismered az elakadásod, félelmed, tévhited konkrét okát.

Továbbhaladva fejlődési folyamatodban már fel tudod építeni azt a magabiztosságot, amelyre bármikor gondolkodás nélkül tudsz számítani, támaszkodni, hiszen kialakítod magadban azt a meggyőződést, erős hitet, hogy bármikor képes vagy meghúzni a határaidat, kiállni önmagadért, és önmagadat választani.



AKI VALÓBAN ERŐS,

MER SZEMBENÉZNI ÖNMAGÁVAL,

MER FELELŐSSÉGET VÁLLANI,

MER BEISMERNI,

MER NEMET MONDANI,

MER KIÁLLNI ÖNMAGÁÉRT, KÉPVISELNI ÖNMAGÁT,

MER HATÁROKAT HÚZNI.