Ha szorongató érzés van benned, hogy vajon képes leszel-e helytállni szülőként, és folyamatosan kételkedsz önmagadban, leendő szülőségedben, akkor sajnos hiába várod azt, hogy a barátok, barátnők egy pohár bor mellett majd segítenek megoldani ezt a problémát.

Hiszen ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor már rég megváltozott volna az önmagaddal, leendő szülőségeddel kapcsolatos feszült, és egyre szorongatóbb érzésvilágod.

Ha veled is azt hitették el, hogy neked nincs, és nem is lesz önbizalmad, akkor mára határozottá válhatott az a meggyőződésed, hogy akinek viszont van önbizalma, magas szintű önbecsülése, belső stabilitása, magabiztos, az vele született tulajdonság.

Valakiben vagy megvan, vagy nincs. És kész.

Ha te belül egy összement mazsolának látod magad, és ezt a képet el is hiszed magadról, ezzel élsz együtt, hiába mondja neked akár egy hadsereg is, hogy egy ragyogó szőlőszem vagy, nem fogod elhinni, nem fogod tudni befogadni, végső soron még jobban összezsugorodsz, mert azt fogod hinni, hogy bántanak, szórakoznak veled, cinikus megjegyzéseket tesznek.

Pedig nyilván nem erről van szó.

Egy volt ügyfelem, RÉKA ESETE, aki TALÁLT EGY IGEN KREATÍV MENEKÜLŐ UTAT azért, hogy ne kelljen szembenéznie a félelmeivel, elsősorban a gyermekvállalással kapcsolatosan.

 Réka tudattalanul inkább „őskáoszba” menekült a múltja elől, amivel jövőbeli anyává válását is szabotálta.

Sokszor tapasztalom a tétlen várakozás jelenségét.

Várják azt a bizonyos sült galambot, vagy a boldogság kék madarát, vagy ki tudja mit.

Csak várják a csodát, a szerelmet, a boldogságot, a sikert, az eredményeket, a jóllétet… az életükbe bepottyanni, mert hát a csillagok és a bolygóállások pont ezt támogatják, a hétre, a hónapra, erre az évre pont ezt írták egy oldalon.

DÖBBENETES, hogy miközben

- folyamatosan szenvednek,

- akaratlanul is megnehezítik, megnyomorítják, tönkreteszik a környezetük életét (!),

- állandóan panaszkodnak, hogy milyen nehéz, és kilátástalan, és boldogtalan, és eszköztelen, és…,

- napról napra egyre feszültebbek, stresszesebbek, kimerültebbek, elkeseredettebbek,

- egészségi állapotuk folyamatosan romlik (fizikai, pszichés, lelki egyaránt),

- egyre mélyebbre húzza őket a negatív érzelmi spirál,

- egyre kevésbé látnak megoldásokat, lehetőségeket, …

MENNYIEN DILEMMÁZNAK MÉG MINDIG azon,

„… A szakértők szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az anyák lelkének kezelésére még a terhesség ideje alatt…”

„… A terhesség alatti szorongás olyan hormonokat aktivál, amik a baba agyi fejlődését befolyásolhatják, tehát nemcsak a testi, de a lelki egészség is fontos a terhesség ideje alatt, és utána is. …” (idézve a csaladinet.hu egyik cikkéből)

„Az asszertív, önérvényesítő. Az asszertív viselkedés öntudatos, határozott, ugyanakkor másokra tekintettel lévő viselkedést jelent.

Az asszertív személy kellően együttműködő, de saját érdekeit érvényesíteni tudó egyén.” (idegen szavak szótára)

Sokszor csábító lehet a gondolat, hogy azonnal nekiállj célokat tűzni, hiszen nagyon sok cikk, poszt szól arról, hogyan kell azt csinálni (lehetőleg egóból, erővel, izomból), végül is nem egy nagy dolog.

Neki is állsz, szépen követed az „utasításokat”, összeírogatod miket akarsz elérni, írsz mindegyikhez egy dátumot (mert ugye ez fontos, ezt mindenütt olvasod, hogy határidő nélkül nincs cél), kitűzöd a falra, kiragasztod a hűtődre, tükrödre, és ...

… MÉGSEM TÖRTÉNIK SEMMI.

Mára szinte természetessé vált, hogy az év utolsó időszakát ezzel a kifejezéssel illetik.

Egyre több helyen látható, hallható, olvasható. 

Legtöbbször egy mondaton belül is összemosva egymásnak teljesen ellentmondó fogalmakat, mint őrület-szeretetteljesség, stresszes, feszült-meghitt, adventi rohanás-kellemes.

Őrület!

Hogyan és miért jutottunk el odáig, hogy a lecsendesedés, a befelé figyelés, a szeretet, a számvetés, a hála … kiemelt időszaka ilyen szintre degradálódott?

Hogy őrületként éljük meg.

Bocsánat, éljük túl.