„Úgy érzem, a férjem/feleségem/párom nem támogat/nem szeret/nem törődik velem/nem figyel rám eléggé (!).”

„A munkahelyen nem kapok sose pozitív visszajelzést, pedig mindent megteszek, elvállalok mindent, túlórázom is, és ettől rossz a hangulatom, biztos én vagyok a béna.”

„Mindig azt figyelem, hogy az utcán vagy boltokban az emberek hogyan néznek rám, az ad önbizalmat, ha azt látom, hogy tetszem nekik.”

Ismerős mondatok? Van neked is hasonló gondolatod, érzésed?

Életed során, ahogy cseperedsz, egyre jobban megnyílik a létezésed, ezzel együtt egyre több szerep rakódik rád. (Nem egy színházi dologról, és nem az álarcokról van szó, de most legyen ez a megjelölés.)

Mondhatod, hogy színesebbé válik az életed, de van egy pont, amikor szerepeid szétzilálnak, amikor azt érzed, hogy széthullik az életed, túl sok lesz a feladat, amiben helyt kell (?) állnod, amiben teljesíteni akarsz, amikor azt érzed, hogy egyes szerepeid elviszik a fókuszod, eltűnsz az életedből, és nem tudsz minőségi változást hozni.

Azok az ügyfeleim, akik első alkalommal vesznek részt oldásban, gyakran megfogalmazzák, mennyire izgatottak, kíváncsiak, izgulnak, hogy vajon mi fog kiderülni, mire derül fény, milyen érzés lesz az oldás folyamata.

Kiváló, ha valaki alkalmazza ezt a hozzáállást… akkor, ha például az építőiparban dolgozik.

De akkor, amikor életed során túlgondolsz, túlaggódsz, túlagyalsz döntési, választási helyzetekben, csak a jobbnál jobb lehetőségeket szalasztod el úgy, hogy közben rombolod önmagad.

Ne gondold, hogy az, aki burokban nevelkedett, ne lehetne elakadva, tele gátakkal, blokkokkal, félelmekkel, alacsony önbecsüléssel, önbizalomhiánnyal.

Ne gondold, hogy csak annak nehéz, akinek a gyerekkorában kifejeződött a szidás, a lehordás, az állandó elégedetlenség, az érzelmi üresség, a fizikai bántalmazás.

Ne gondold, hogy neked nem lehet problémád, elakadásod, és te nem kérhetsz segítséget, csak azért mert burokban nevelkedtél, és a környezeted nem érti mi bajod, hiszen burokban, védve vagy még ma is.

Attól, hogy..., még nem...

- MINDENFÉLE ÉLMÉNYTŐL ELZÁROD MAGAD, mert nem mersz beleállni, elindulni, kérdezni, felvállalni, utánajárni, kezdeményezni, megmutatni magad, kimenni az emberek közé, tele vagy általad kreált valótlan félelmekkel, mondvacsinált aggodalmakkal, tehetségtelennek, érdemtelennek tartod magad.

Néhány alapgondolatot osztok meg Veletek a célok tűzésével, megvalósításával kapcsolatban.

Ezek általános kiindulási alapok, támpontok, egy együttműködés során ennél sokkal mélyebben, aprólékosabban vizsgálódunk, minden folyamatot egyénre szabva, saját ütemben, ritmusban haladva, eredményekre fókuszálva.  

Akik az elmúlt 2-3 évben a közvetlen környezetemben voltak, tudják, micsoda dilemmázást követően hoztam meg sorsfordító döntésemet, és álltam bele végre 17 év alkalmazotti lét, jogi pálya után a saját vállalkozásomba, ami teljes fordulatot jelent minden tekintetben.

„… az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent…”

(Dr. Csernus Imre)

Érzelmeink megélése

Nagy veszélyeket rejt magában az, amikor érzelmeinket elfojtjuk, nem éljük meg, kifelé igyekszünk azt mutatni, hogy minden rendben van és minden tökéletes, miközben belül marcangol a fájdalom, a harag vagy a düh.