Első hallásra nem is igazán értettem mit jelent ez a mondat. Aztán eszembe jutottak azok a klienseim, akik arra panaszkodnak, hogy ők állandóan pozitívan állnak a dolgokhoz, és mégis benne találják magukat a negatív helyzetekben, szituációkban, és nem értik, hogyan lehetséges ez, mit kellene csinálniuk még.

 

Elárulok egy titkot:                       

 

Nekem is vannak rossz napjaim, negatívnak vélt gondolataim, érzéseim. Én is rendszerint belekerülök a hupákba. És nem tagadom meg ezeket az érzéseimet, gondolataimat, nem fojtom el, nem teszek úgy, mintha ezek nem léteznének.

 

Megélem az ilyen pillanatokat is (melyek sokszor nem túl kellemesek, sőt van, hogy fájdalmas is), hiszen tudom, hogy valamire tanítanak, ezek is a fejlődésem részei, hozzám tartoznak, és segítenek abban, hogy azzá váljak, aki valójában vagyok.  

Elfogadom, hogy vannak ilyen szakaszok, és megtanulom őket felismerni, kezelni, és saját fejlődésem szolgálatába állítani.

 

Az élet rendje, hogy folyamatosan alakul, változik, a hepés és hupás időszakok egymást követve váltakoznak az életünkben.

 

És itt van egy lényeges különbség:

 

Milyen mélyen és milyen hosszan ragadunk bele a hupákba, és mennyire vesszük észre, milyen mélyen éljük meg, engedjük magunkba a hepés időszakok szépségét.

 

Megtanultam, hogy én vagyok a felelős azért, hogy hogyan alakul, alakítom az életem. Azért is én vagyok a felelős, hogy milyen döntéseket hozok. Minden pillanatban én döntöm el, hogyan érzem magam, hogyan állok hozzá ahhoz a pillanatnyi helyzethez.

 

Nagyon fontosnak tartom a pozitív gondolkodást és hozzáállást, odafigyelni gondolataimra, szavaimra, hiszen ezek határoznak meg, ezáltal válik, teremtem olyanná az életem, amilyen.

 

Számomra az önfejlesztés, az önismeret, bizonyos technikák elsajátítása, a folyamatos tanulás, tapasztalás életem szerves része. Tudom, hogy ez egy hosszú folyamat, amiből nem lehet kiragadni részeket, és másokat (ami épp nem tetszik, vagy nem túl kellemes) kihagyni.

 

Azt tapasztalom, hogy fontos beépíteni életünkbe, mindennapjainkba olyan kapaszkodókat, eszközöket, technikákat, melyek segítenek abban, hogy kezelni tudjuk negatív érzéseinket, segítenek felismerni negatív gondolatainkat, hozott mintáinkat, hiedelmeinket, hogy minél hamarabb átlendüljünk a hupákon úgy, hogy abban felismerjük és megértjük a tanítást is.

 

Általuk egyensúlyba, újra összhangba kerülhetünk önMAGunkkal, fókuszunkat az állandó múltban vagy jövőben élés helyett az „ITT és MOStra” helyezhetjük, megtanulhatjuk felismerni lehetőségeinket, a legjobbat kihozni abból, ami éppen van, képessé válunk a miértek helyett a hogyanokra figyelni.

 

Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy az élet tökéletes és problémamentes lesz, nem lesznek megoldandó feladatok, nem lesznek hupák, negatív érzések és gondolatok, stresszes helyzetek, nehézségek.

 

Ezek továbbra is megjelennek az életünkben, viszont nem mindegy, hogyan éljük meg ezeket az élethelyzeteket.

 

Ne essünk abba a téves gondolatba, hogy a pozitív gondolkodással megszűnnek a problémák, életünk problémamentessé válik. Igenis vannak, és lesznek mélypontok, amikor éppen azt kell megélnünk.

 

Merjük ezeket is megélni anélkül, hogy bántanánk magunkat, hogy bírálnánk önmagunkat, hogy ítélkeznénk önmagunk felett, hogy negatív jelzőkkel illetnénk magunkat, hogy ostoroznánk önmagunkat.

 

A pozitív gondolkodás, és hozzáállás egy csodálatos és szükséges eszköz ahhoz, hogy felismerjük életünk nehezebb időszakait, és képessé váljunk abból a lehető legkisebb sérüléssel, rövid idő alatt kimászni úgy, hogy megértettük a tanítást, az üzenetet.

Legyünk jelen, vegyük észre és értsük meg, hogy minden értünk történik, még az is, ami fáj, ami rossz, ami kellemetlen.

 

„A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.”

 

Szeretettel: Nóra