Ismerd meg önMAGad játszva

 

A játék végigkíséri az ember egész életét. Olyan tevékenység, amelyben nincs semmilyen kényszer, varázsa magával ragad minden korosztályt.

 

Játékos programsorozatra invitálom mindazokat, akik

• nyitottak arra, hogy játékos formában tanuljanak önmagukról,
• jobban megismerjék társaikat,
• fejlesszék személyiségüket, szemléletüket,
• szeretnek kapcsolódni másokhoz,
• szeretnek kiszakadni a hétköznapi forgatagból,
• szeretnének egy kis én-időt, és
• mindezt játékos énük megélésével.

 

A közös játék öröme közelebb hoz egymáshoz, és önMAgunkhoz is. A közösen megélt játékok által szorosabbá válnak a kapcsolatok embertársainkkal, értékesebbé válik életünk.

 

A játék során (önismereti, pszichológiai társasjátékok, asszociációs kártyák) könnyebben ki tudjuk fejezni, meg tudjuk élni érzéseinket, érzelmeinket, feloldódhatnak bennünk az elraktározott görcsök, blokkok, „kijátszhatjuk” azokat magunkból, amely folyamat jótékonyan hat szervezetünk öngyógyító, regeneráló képességére is.

 

További előnye a játéknak, hogy játszás során soha nem a kötelesség vezérel minket, nem kötelességből játszunk, hanem a játék örömforrásként szolgál, egyik legnagyobb élménye pedig, a pillanat varázsának megélése.

 

Egy hely, egy program, ahol

• lazíthatsz,
• el/leengedhetsz,
• (ki)kapcsolódhatsz,
• ismerkedhetsz,
• kiszakadhatsz a mindennapok mókuskerekezéséből,
• megélheted önMAGad egy (el)rejtett énjét!

 

Játékidő: 2-2,5 óra

Létszám: 2-4 fő

Díja: 6.000,- Ft/fő/alkalom

Időpont: előre egyeztetett, vagy a profilomon eseményben meghirdetett időpontokban lehet jelentkezni a játékra, akár egyénileg, akár párral, barátokkal, kollégákkal, hozzátartozókkal.

 

Vélemények a játékról:

 

„Óriási élmény volt, sok újat tanultam a dolgok mélyebb értelméről, és magamról. Már várom a folytatást.” (K. Anna)

 

„Elgondolkodtató, érdekes, megnyugtató, fejlesztő, ráébresztő, tanulságos. Köszönöm.” (T. Panna)

 

„Teljesen kikerültem a hétköznapi zsongásból, feltöltődtem, és mellette új tapasztalatokra tettem szert. Csodálatos játék!” (M. Ágnes)

 

„Kicsit tartottam az egésztől az elején, de aztán csupa pozitív élménnyel gazdagodtam, és valóban sokat segíthet az önismeretünk fejlesztésében.” (G. Gyula)

 

„A játékot követően sokat gondolkodtam azokon a dolgokon, amik elhangzottak a játék folyamán, és rádöbbentem, hogy valami pozitív irány, változás indult el bennem, ami nagyon jó érzés.” (M. Éva)

 

„Csak ketten voltunk, de így is nagyon hatékony volt, sokmindenen elgondolkodtam. Köszönöm.” (A. Klára)

 

„Legközelebb a párommal megyek, szerintem hasznos lesz, és ő is kíváncsi J.” (Angéla)

 

„Egy nagyszerű eszköz önmagunk mélyebb megismeréséhez.” (Kinga)

 

„Kellemes környezet, jó hangulat, ajánlom másoknak is.” (István)

 

„Párommal érkeztünk, nagyon örülök, hogy részt vettünk a foglalkozáson, tervezzük és várjuk a következő alkalmat.” (Erzsi és párja)

 

„Tegnap este ismét játékidő volt!

Ezúton is nagyon köszönöm minden résztvevőnek a jelenlétét, köszönöm az élményt, amiben részem lehetett, köszönöm a nyitottságot, az őszinteséget, az egymásra figyelést, egymás tiszteletét, azokat az értékeket, melyeket hoztok magatokkal és megmutattok magatokból.

 

Örülök annak is, hogy a tegnapi napon is képviseltette magát mind a női, mind a férfi vonal. J

Ízelítőül néhány témát szeretnék kiemelni nagyon röviden, melyek mindannyiunk életében valamilyen formában jelen vannak.

 

• Karrier, munkahely,- és szakmaváltás terén nagyon fontos meghatározni azt, hogy hova tartok, mi a cél, mi kell ahhoz, hogy elérjem azt, amire vágyom, mit tudok már ma megtenni azért, hogy elérjem azt, amit szeretnék.

 

Nem elég azt meghatározni mit nem akarok, hogy nem jó a munkahely, nem jövök ki jól a kollégákkal, nem tetszik a 9 órás munkaidő, vagy a főnök, vagy a munkakörülmények.

 

Látni kell, hogy mit akarok, és miért akarom azt és úgy. Ezen a téren is fontos az önismeret, tisztában lenni azzal, hogy mik a képességeim, készségeim, erősségeim, miben vagyok jó, kimagasló, miben kevésbé, mik a gyengeségeim, mi az, amit fejleszthetek, mi az, ami igazán testhezálló számomra.

 

• Fontos tisztában lenni azzal, hogy nyugalmi állapotban nem fog történni semmi. Ha változást akarunk az életünkben, nem elég összegyűjteni az információkat, adatokat, eszközöket, azokat be is kell építeni a mindennapjainkba, apró lépésekben haladni előre, a cselekvés szintjére lépve. Ez az esetek 99%-ában komfortzóna elhagyást jelent. Ami jó dolog. Ahhoz, hogy fejlődjünk, hogy előre lépjünk, kell egy kis ellenszél, egy kis erőkifejtés, egy kis fájdalom. Ebből tanulunk, ezáltal fejlődünk, és haladunk előre.

 

Sokszor érezhetjük azt, hogy ellepnek a feladatok, a tennivalók, melyek között túl sok lehet a muszáj-tennivaló, a kell-feladat. Időről-időre célszerű számba venni mik ezek a feladatok, tennivalók.

 

Megvizsgálni, hogy valóban muszáj, tényleg meg kell tennem azokat? Tudom esetleg delegálni? Van közte olyan, amire csak én hiszem azt, hogy muszáj, hogy kell? Ki mondja, hogy kell, muszáj? Miért csinálom? Milyen feladatról is van szó? Lehet, hogy egy hozott minta? Elvárás? Ki várja el? Megfelelés? Kinek akarok megfelelni és miért? Letehetem? Hogyan tudok változtatni rajta?

 

Nagyon fontos a feladatok közötti priorizálás, fontossági sorrend kialakítása. Melyek azok, amik valóban fontosak, előre visznek, mik azok, amikkel csak szöszmötölök, az időmet fecsérlem, valami elől elbújok mögé, halogatok valamit, egyfajta kibúvóként, kifogásként használom.

 

• Vajon mennyire vagyunk tisztában szerepeinkkel? Anya vagyok, apa vagyok, férj vagyok, feleség vagyok, gyerek vagyok, kolléga vagyok, Én vagyok, vállalkozó vagyok, életem irányítója vagyok, szerető vagyok, barát vagyok, társ vagyok, NŐ vagyok, alkalmazott vagyok, főnök vagyok…

 

Mekkora területet foglalnak el az életemben? Hogyan vagyok jelen az egyes szerepeimben? Egyáltalán jelen vagyok benne, megélem azt? Melyik vesz el túl sok energiát, és miért? Melyikbe kellene több energiát beletenni, és miért? Melyik szerepembe ragadtam bele, és kellene végre letenni? Milyen új szerepe(i)m van(nak)? Mik a céljaim az egyes szerepeimben? Melyiken változtatnék, és hogyan? …

 

Ezeken kívül érintettünk még több témát is, és a fentieket is lehetne még sokkal mélyebben vizsgálgatni.” (Nóra, Lélekébredés)

 

 

 

"Tegnap este játékidő volt!

 

Intenzív, aktív, vidám, mély felismeréseket hozó, iránymutató, tanító.

Ezek az első szavak, amikkel jellemezni lehet.

 

Vannak rendszeres játékosok, és vannak, akik első alkalommal érkeznek.

 

Mindig különleges élmény megtapasztalni, ahogy a játékostársak megérkeznek a térbe, kilépnek a megszokott hétköznapiból, pillanatok alatt megnyílnak, önmagukra és egymásra hangolódnak, ahogy a férfi és a női minőségek, energiák kiegészítik és kölcsönösen emelik, támogatják egymást.

 

Tegnap különösen hangsúlyos volt a tapasztalatcsere, egymás tanítása, emelése főleg az anyai-apai, női-férfi minőségek terén.

 

NÉHÁNY GONDOLAT tegnap estéről:

 

- Mennyi időt szánsz önmagadra? Mikor engedted meg magadnak az énidőt utoljára? Megengeded-e magadnak? Miért nem?

Azt az időt, ami csak rólad szól, görcsölés, önmarcangolás nélkül, átadva magad az igazi töltekezésnek, felfrissülésnek.

Erre mindenkinek szüksége van, akár nő, akár férfi az illető.

Ez nem önzőség, nem a családtól, mástól elvett idő, épp ellenkezőleg.

Nem kell mindig nagyban gondolkozni, mert pár perc a kedvenc zenéiddel, a kedvenc könyveddel, egy csésze teával teljesen ki tud kapcsolni, fel tud tölteni, ha megengeded magadnak, hogy megéld a pillanatot.

 

- amikor belső gyermeked, akár kicsi, akár kamasz megjelenik életedben, és figyelmet kér, add meg neki a törődést, hallgasd meg őt, mert nem véletlenül jelent meg.

Ha belső gyermeked, akinek ki nem elégített szükségletei, vágyai, igényei vannak, aki vágyik valamire, amit nem kaphatott meg, aki hangot ad mindennek, akkor nem teheted meg, hogy figyelmen kívül hagyod, és legyintesz, hogy ez már elmúlt és különben is felnőtt vagy már (?) ahhoz, hogy újra gyermek legyél.

Ez semmi máshoz nem vezet, csak elfojtáshoz, belső feszültséghez, szorongáshoz, folyamatos hiányérzethez, hisztihez, kiborulásokhoz, csapkodásokhoz… sőt, később akár betegséghez is.

 

- érzelmek, érzések felismerése, kimondása, kimutatása, megélése, mindennek a megengedése nőként, és férfiként egyaránt.

Amikor az az ősi minta fut benned, hogy férfiként gyenge és sebezhető vagy, ha vannak, és kimutatod az érzéseidet, büszkeségből, hiúságból ezt nem teheted meg, nem engedheted meg, egy robbanó kuktát, időzített bombát csinálsz magadból.

És robbanni fogsz, ez biztos.

 

Kapcsolatodban pedig elhidegülést, felszínességet, meg nem értést, egymás mellett elbeszélést, kommunikációs zavarokat, vitákat, félreértéseket, bezárkózást, és végső soron egy kiüresedett, rideg közösséget eredményez.

Meg lehet és kell tanulni az érzelmeket, érzéseket felismerni, kimutatni önmagunk és mások felé egyaránt.

Ha azt gondolod, hogy ettől férfiatlan leszel, vagy gyenge, ki kell, hogy ábrándítsalak, ennek a gondolatodnak teljesen más és máshol keresendő oka van. És oka van.

 

- egymás szeretetnyelvének megismerése fontos, hogy tudjunk úgy adni a másiknak, ahogy neki valójában jól eső, és amire szüksége is van.

Pláne, ha teljesen más a szeretetnyelvetek, egy csomó félreértés, elhúzódás, bezárkózás, vita, sértődés, hiányérzet, szeretetlenség-érzet előzhető meg, ha megismeritek egymás szeretetnyelvét, és ennek mentén közeledtek egymáshoz. 

Ez igaz párkapcsolatban is, de minden más kapcsolódásban is.

 

- a minták, hiedelmek, nézőpontok (tegnap a szülőség témakörében jelentek meg), amik gúzsba kötnek, nem engednek teret, fejlődést, kibontakozást, másfajta működést, fel kell ismerni, és alakítani rajtuk, vagy egy teljesen újat behozni az életedbe.

Érzed te is, amikor feszít, nem jó, nem működik, szűk, szorongató, érzed, hogy valami más kellene.

Ilyenkor állj meg, és nézd meg, milyen működésed van, milyen minőséget képviselsz, mit erőltetsz.

Változtass, alakíts ki olyat, amiben könnyedség, önazonosság van, ami emel téged is és környezeted is.

 

- a lehetőségek, mint újabb és újabb ajtók, amiket ki kellene nyitnod (persze a kilincshez fel is kellene érned, ahhoz pedig fel kellene nőnöd), folyamatosan jelen vannak az életedben.

Vajon észreveszed, megéled, megengeded, hogy megjelenjen életedben?

Felnősz hozzájuk, észreveszed a tanítást, a tapasztalást, akár a negatívnak címkézett helyzetekben is?

Tudsz-e áramlásban, térben, energiában, megengedésben létezni, vagy mindent te akarsz egóból csinálni? (ez utóbbi nem fog menni)

…

Hálás vagyok a tegnap estéért, a tanításokért, a különleges élményért, a résztvevők nyitottságáért, a felszabadult pillanatokért.

Folyt. köv.

(Nóra, Lélekébredés)