A legelső találkozáskor elmondta, hogy emellett több, évek óta cipelt sérelme, fájdalma, félelme is van, amiket nagyjából már felismert, és szeretné segítséggel megoldani azokat, illetve érzi, hogy van még más „csontváz” is a szekrényben (így nevezte), amiket egyedül, eszközök nélkül nem tud megoldani.

Zsuzsi érezhetően elszánt, nyitott és lelkes volt már az első beszélgetéskor is, és az együttműködés alatt is végig. Tudta, hogy szüksége van szakértői külső segítségre ahhoz, hogy eredményeket, fordulatot érjen el az életében.

Ehhez munka, család, kisgyermek mellett is megteremtette a lehetőséget, kifogások helyett cselekedett, folyamatosan tapasztalt, gyakorolt, új szokásokat alakított ki, beleállt az újba, figyelte, alakította önmagát, életét. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a fajta hozzáállás semmilyen szinten nem elvesz a családtól, a környezettől, sokkal inkább hozzáad, minőségileg pozitívan hat mindenkire, emeli őket is, különösen az elért eredmények tükrében.)

Zsuzsi végig bízott a folyamatban, az együttműködésben, az eredményben, amit az együttműködés elején megfogalmazott/meghatároztunk.

A folyamatban már az első konzultáció alkalmával oldódtak benne az elakadásai, egyes dilemmáira válaszok érkeztek, kérdések segítségével ki tudott jönni abból a negatív gondolati spirálból, amibe az elmúlt időszaka alatt belegabalyodott.

Innen haladtunk tovább különböző eszközök, és technikák segítségével, további elakadási feldolgozásában, illetve az új megvilágítások, felismerések, az önismereti, fejlődési út mélyítésében.

Több nehéz, érzelmileg felkavaró, évek óta cipelt blokk, fel nem dolgozott fájdalom is napvilágra került, amiket végre meg tudott ragadni, és eredményesen foglalkozni velük.

Nagyon büszke vagyok Zsuzsira, mindarra az eredményére, amiket már most is elért az életében.

Bátran kijelenthető, hogy Zsuzsi igazi sorsfordulatot hozott az életébe, és ezen az úton haladva magabiztosan, önazonosan, bátran tudja már megvalósítani mindazt, ami róla szól, amit szeretne, anyaként, feleségként, társként, NŐként.

 

Nóra: „Hogy érezted magad, milyen helyzetben voltál, miben volt elakadásod, mikor felkerestél?”

Zsuzsi: „Az elsődleges ok, amiért felkerestem Nórát, hogy a párommal szerettünk volna második babát, viszont lélekben még éreztem magamban akadályokat, félelmeket, hogy fogok tudni megfelelő mennyiségű és minőségű időt szánni mindkét gyermekre. A felszín alatt pedig még éreztem több más jellegű lelki problémát is, amit szerettem volna már jó ideje támogató szaksegítséggel rendbe tenni magamban.” 

 

Nóra: „Mi volt a legnagyobb kihívásod akkor?” 

Zsuzsi: „Az, hogy annak ellenére, hogy nagyon-nagyon vágytam egy második babára, a félelmeim miatt mégsem tudtam(tudtuk) elkezdeni a „babaprojektet”.”

 

Nóra: „Milyennek jellemeznéd az együttműködést, hogy érezted magad benne?

Zsuzsi: „Mindig vártam a konzultációs alkalmakat, sokat adtak nekem. Örülök, hogy végre rávettem magamat, hogy merjek segítséget kérni, és annak is örülök, hogy Nórára esett a választás, mert úgy érzem, nagyon jól tudunk együtt dolgozni.”

 

Nóra: „Miben és hogyan segített téged a folyamat?”

Zsuzsi: „A gyermekvállalással kapcsolatos félelmeim a 0. alkalmas beszélgetés után feloldódtak, illetve a további alkalmakon a feladatok és beszélgetések során sokat fejlődött az önbizalmam, egyes dolgok új megvilágításba kerültek, több felismerés fogalmazódott meg bennem az életem különböző területeivel kapcsolatban, amiket elkezdtünk feldolgozni és helyükre tenni.

Maguk a konzultációk is, de az azokra való felkészüléssel töltött idő, - amikor a feladatokon gondolkoztam, csináltam őket- annyira feltöltöttek, és minőségi „énidőt” adtak nekem, amire nagy szükségem volt, de ilyen szinten nem volt az életem része.

Emellett sokszor bevontam a férjemet is, megkérdeztem az ő véleményét, álláspontját az aktuális feladatokkal-témákkal kapcsolatban, ezáltal vele is több mélyebb beszélgetésben volt részünk, amiket nagyon szeretek.”

 

Nóra: „Szerinted, mi az, amit önmagadból bele kellett tenned a folyamatba, hogy eredményeket érj el?” 

Zsuzsi: „Az időmet, energiámat és az akaratomat, hogy szeretnék fejlődni, kevésbé szorongani. De azt hiszem a legfontosabb (és legnehezebb) lépés az eredmények érdekében az első volt, hogy felkerestem Nórát és kértem a segítséget.”

 

Nóra: „Mi volt a legnagyobb változás, eredmény, amit az életedben hozott az együttműködésünk, miket tapasztaltál?”

Zsuzsi: „Elkezdtük a babaprojektet. J Nyilván ez a legnagyobb eredmény, de több folyamat is elindult bennem, talán a magabiztosságom és a tudatosságom emelném még ki, ezek sokat fejlődtek az együttműködésünk kezdete óta.”

 

Nóra: „Hogyan látod most önmagad, a jövődet, mi és mennyiben más most, mint korábban?”

Zsuzsi: „Szeretném még jobban megismerni magamat, a lelki folyamataimat, azok okát, hátterét. Jelenleg azt érzem, hogy „minél többet tudok, annál kevesebbet tudok”, ezért az önismeret mélyebb szintjeire szeretnék eljutni.”

Nóra: „Mit üzennél azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, elakadásaik vannak, és nem mernek lépni, segítséget kérni, hezitálnak?”

Zsuzsi: „Az első lépés a legnehezebb, de hidd el megéri! Ne halogasd, ne keress kifogásokat, ne gyárts „de mi lesz ha…” elméleteket, ha már érzed a problémát, könnyebb segítséggel megoldani.”