A folyamatban sokat foglalkoztunk az önismerettel, az erősségei, képességei, belső csodálatos világa feltárásával, újra felszínre hozásával, megnyitásával.

Nagyon büszke vagyok Viktóriára, rengeteg belső „munka” van mögötte (előtte még szintén), lelkesen, motiváltan állt bele a folyamatba, engedte, hogy érkezzen az életébe a változás. 

Persze, mindig az első lépés a legnehezebb, de Viktórián már az első találkozáskor is éreztem, hogy ő bizony akar tenni önmagáért.

Nem volt mindig érzelmileg könnyű, de a felszabadultság, megkönnyebbülés érzése sosem maradt el, hiszen a folyamatok nem az újra-traumatizálásról szólnak, hanem éppen ellenkezőleg, az újrarendeződésről, újjáépülésről, meg/kinyílásról, megértésről, elengedésről.

A LEGNAGYOBB ÉS LEGCSODÁLATOSABB VIKTÓRIÁVAL KAPCSOLATBAN, HOGY ÚJRA ANYAI ÖRÖMÖK ELÉ NÉZ, MÁSODIK KISBABÁJÁT HORDJA A SZÍVE ALATT!

 

Nóra: „Hogy érezted magad, milyen helyzetben voltál, miben volt elakadásod, mikor felkerestél?”

Viktória: Az életem több területén voltak elakadásaim.

A legfőbb, hogy nagyon szerettünk volna még egy gyermeket a férjemmel, hosszú ideje sikertelenül.

Ezen kívül a családi és baráti kapcsolataim is romokban hevertek vagy megszűntek, úgy éreztem senki nem kíváncsi rám és én sem kerestem senki társaságát.

Egyszerűen nem éreztem jól magam a bőrömben, nem okozott semmi igazán örömet.

 

Nóra: „Mi volt a legnagyobb kihívásod akkor?” 

Viktória:Az, hogy újra anya lehessek.

De tudtam, hogy az életem többi része is átalakításra szorul, hogy nem jó úton haladok és változtatnom kell.

 

Nóra: „Mi az, ami miatt azt mondtad, hogy ez így nem mehet tovább, döntöttél, és eljöttél hozzám?”

Viktória: Mikor az orvosom lombik programra küldött minket, az nagyon elszomorított, elkeserített, még jobban magam alá kerültem.

Úgy éreztem, valamit tennem kell, segítséget kell kérnem valakitől ezt feldolgozni.

A lelkem mélyén tudtam, hogy nekem lehet természetes úton is újra gyermekem.

 

Nóra: „Milyennek jellemeznéd az együttműködést, hogy érezted magad benne?

Viktória: Sikeresnek jellemezném a veled töltött időt, hiszen természetes úton megfogant a kisbabánk.

Teljesen meg tudtam neked nyílni, már az első alkalommal, biztonságban éreztem magam a társaságodban, nagyon empatikus vagy, nagy szakértelemmel rendelkezel és tudtam, hogy jó helyre kerültem.

Minden problémámról tudtunk beszélni és segítettél máshogy látni és kezelni dolgokat, gondolatokat, kapcsolatokat az életemben.

Szinte minden alkalommal hatalmas érzések jöttek elő belőlem, sokszor sírtam is nálad, ami igazi felszabadulás volt. Mindig megkönnyebbülve jöttem el tőled.

Minden találkozásunk után volt otthoni házi feladat is, amivel a két alkalom közötti időben foglalkoztam.

Számos eszközt mutatottál meg és adtál át az életem átalakításához.

Örökké hálás leszek neked mindenért.

 

Nóra: „Miben és hogyan segített téged a folyamat?”

Viktória: Átalakult és még mindig alakul a szemléletmódom, a dolgokhoz, kapcsolatokhoz való hozzáállásom, a gondolkodásmódom.

Már tudom, hogy nem mástól kell várnom a változást.

Segítettéljobban megismerni önmagam, megtalálni és elismerni magamnak az erősségeimet, képességeimet, készségeimet, amikről vagy nem is tudtam, vagy nem tartottam semmire azokat.

Azt, hogy érdemes és értékes vagyok.

A folyamat vége után is tanulom és figyelem még magamat, egy új életmódot adtála kezembe.

 

Nóra: „Szerinted, mi az, amit önmagadból bele kellett tenned a folyamatba, hogy eredményeket érj el?” 

Viktória: Kitartás, önfegyelem, több időt magamra szánni és azt nem haszontalannak érezni, olyan dolgokon elgondolkodni, átértékelni azokat, amikre korábban nem figyeltem.

Hinni, bízni magamban és értékelni magamat.

 

Nóra: „Mi volt a legnagyobb változás, eredmény, amit az életedben hozott az együttműködésünk, miket tapasztaltál?”

Viktória:A kisbabám.

Boldogabb vagyok, jobban odafigyelek magamra, a szükségleteimre, a kapcsolataimra, a gondolataimra, az érzéseimre, a környezetemre és ezáltal azok is változnak.

 

Nóra: „Hogyan látod most önmagad, a jövődet, mi és mennyiben más most, mint korábban?”

Viktória: Más ember lettem. Nagyobb az önbizalmam, jobb önismerettel rendelkezem, tisztában vagyok a képességeimmel, erősségeimmel, pozitívabb az énképem.

Máshogy szemlélem a világot.

Ahogy én változom a környezetem is változik.

 

Nóra: „Mit üzennél azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, elakadásaik vannak, és nem mernek lépni, segítséget kérni, hezitálnak?”

Viktória: Bármennyire is hisszük, hogy egyedül mindent meg tudunk oldani, nagyon sokat tud segíteni egy külső segítő, aki felnyitja a szemünket, más megvilágításba helyezi a dolgainkat, akinek tényleg mindent elmondhatunk gátlások nélkül, mert azért ül velünk szemben,hogy segítsen nekünk.

Hogy segítsen begyógyítani a korábbi sebeinket, amik nagyon sok esetben a jelenünket nagyon is befolyásolhatják, tudtunk nélkül is, a magunkban elnyomott dolgokról nem is beszélve.

Azt mondom, bárcsak előbb találtam volna rád!