Második gyermekük vállalása előtt állnak párjával, és most ezek a félelmek, a munkahelyi gondjai, konfliktusai kiéleződtek.

Gyakran fáradt, kimerült, motiválatlan, fejfájások gyötrik, és újabban emésztési problémák is megjelentek.

Párjával is egyre többször vitáznak, legtöbbször ok nélkül. Hirtelen felcsattan, kirobban belőle a feszültség, és tudja, hogy ezzel a párkapcsolatát teszi tönkre.

 

Amikor először találkoztunk, a konzultáción nehezen nyílt meg, kereste a szavakat, nem tudta megfogalmazni mi is zajlik benne.

A szomorúság és a tehetetlen düh egyszerre keveredett benne.

 

A folyamatban aztán egyre jobban nyílt, és hozta felszínre elakadásait, egyre többet beszélt az érzéseiről, gondolatairól, fájdalmairól.

Regressziós technikákkal többször tértünk vissza múltbéli eseményekhez, konfliktusokhoz, megfelelő eszközökkel elemeztük, és helyére tettük a széthullott filmkockákat, darabokat.

Tamás bátran felvállalta fájdalmait, sérüléseit, a sírást, szembenézett félelmeivel, akarta a változást, tudta, hogy máshogy nem megy, először szét kell hullania.

 

Számomra is megindító volt megélni ezt a folyamatot, a kitartást, a hitet a legfájdalmasabb pillanatokban is, a bizalmat, hogy merte beleengedni magát a folyamatba, ahogy bontakozott ki a történet, a mögöttes sztori, és ahogy Tamás építette önmagát újjá.  

Büszke vagyok Tamásra, óriási lépéseket tett meg önmagáért, családjáért, ő is 180 fokos fordulatot hozott életében.

 

Nóra: „Hogy érezted magad, milyen helyzetben voltál, miben volt elakadásod, mikor felkerestél?”

Tamás: „Borzalmasan, eddig még nem tapasztaltam életemben ezt az állapotot. Főleg a munkahelyen éreztem rosszul magam, reggelente alig bírtam bemenni. Állandóan ideges, feszült voltam, nem érdekelt semmi és senki.

Második gyermekünket tervezzük, és pánikoltam a gondolattól is, hogy mi lesz a családommal, hogyan tartom el őket, nem bírom a terheket, nem láttam a megoldást.

Olyan volt, mintha mindig csúszásban, késésben lettem volna, azt érzetem, hogy csak futok magam után, de hiába.„

 

Nóra: „Mi volt a legnagyobb kihívásod akkor?” 

Tamás: „A munkahelyi helyzetem. Eddig tök jó volt minden, szeretem, amit csinálok, de jött ez az utálat, kiégés.

Mellette az állandó aggódás a pénz miatt.”

 

Nóra: „Milyennek jellemeznéd az együttműködést, hogy érezted magad benne?

Tamás: „Hihetetlen volt, hogy mennyire megnyugodtam és biztonságban éreztem magam veled. Ezt most tudom megfogalmazni, akkor nem értettem, miért akarom neked elmondani mi van velem, miért akarok beszélni.

Végig türelmes voltál, nyugodt, figyeltél rám, meghallgattál és meg is értetted, amit mondok. A kérdéseid mindig betaláltak, néha kényelmetlen is volt, hogy ennyire a vesémbe látsz. Tudtad azt is, amit én még nem. 

Nem tudom ma sem hogy csináltad.

A feladatok nagyon sokat segítettek, sokkal jobban ráláttam a dolgaimra, és egyértelművé tettek sokmindent.”

 

Nóra: „Miben és hogyan segített téged a folyamat?”

Tamás: „Először is, meg tudtam nyílni. Nem volt könnyű. Megértettem, hogy attól hogy felvállalom önmagam, nem leszek gyenge.

Aztán amikor a múltamban jártam újra. Ilyet még nem tapasztaltam. Nagyon sok felismerésem volt, végre megértettem az egészet.

Máshogy állok hozzá dolgokhoz, igyekszem az érem másik oldalát is észrevenni helyzetekben.

Sokkal nyugodtabb, higgadtabb vagyok, nem érzem beszorítva magam.„

 

Nóra: „Mi volt a legnagyobb változás, eredmény, amit az életedben hozott az együttműködésünk, miket tapasztaltál?”

Tamás: „Az, ahogy most érzem magam. Egyben vagyok, látok magam előtt lehetőségeket, amiket meg is tudok ragadni.

Az időbeosztás is hatékonyabb lett. Ami totál új, hogy lett szabadidőm. Nekem is. Korábban azt sem tudtam mi ez.

A párommal is szervezünk egy közös programot, amire nagyon régen volt példa.

A gyerekvállalást is máshogy látom, nem pánikolok, nem szorongok.

A kihívások sem rémisztenek meg, tudom, hogy megoldjuk.”

 

Nóra: „Hogyan látod most önmagad, a jövődet, mi és mennyiben más most, mint korábban?”

Tamás: „Lehet, hogy hülyén hangzik, de most újra férfi vagyok, olyan apa és férj, aki akartam mindig lenni. Efelé haladok, hogy ez megvalósuljon.

A jövőm sokkal tisztább, újra van motivációm, erőm, és valami hajt előre.„

 

Nóra: „Mit üzennél azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, elakadásaik vannak, és nem mernek lépni, segítséget kérni, hezitálnak?”

Tamás: „Tudom, milyen nehéz férfiként letenni az egót, a büszkeséget, nekem is az volt, de megérte. Üzenem, hogy ez csak fejben létezik, és le kell tenni.

Ha azt akarod, hogy jobban legyél, és élvezni tudd az életed, azért tegyél. A férfiaknak is kell önismeret, fejlődés, ez nem gáz. Ha nem akarsz belebetegedni, akkor lépned kell.

Ez is csak egy duma, hogy ez nem való férfiaknak.”