Vannak olyan helyzetek, amikor többet kell mérlegelni, mielőtt döntesz. Egyszerűen átgondolod.

 

De ebben az esetben is, ha túlmérlegelsz, összezavarod saját magad, belecsavarod magad egy ego-játékba, elbizonytalanodsz, és egy idő után már azt sem fogod tudni a mérleg melyik serpenyőjébe mit is tettél, és miért.

 

Vannak olyan helyzetek, amikor bizony jobb, ha az 5 másodperces szabályt alkalmazod.

Vagyis ennyi idő alatt döntesz, és már lépsz is, cselekszel.

 

Ha tovább vársz, már be is ültél a tudatalattid mozijába, és elindultál az önszabotálás útján.

 

Hova vezet mindez?

 

Önmagad rombolásához, marcangolásához, önbizalmad, önbecsülésed még erősebb aláásásához, a kudarc és sikertelenség érzés megerősítéséhez, ahhoz a romboló gondolatodhoz és érzéshez, hogy te képtelen vagy dönteni, választani.

 

 

Ezzel együtt megjelenik a belső feszültség, a düh, a tehetetlenségérzés, a gyengeség, a félelem, és még sorolhatnám.

 

A végén pedig nemes egyszerűséggel legyintesz egyet, és inkább lemondasz magadról, nem döntesz, nem választasz, visszahúzódsz az ismert langyos trutyiba.

 

Belül ordítasz, toporzékolsz, sajnálod magad.

Mérhetetlen fájdalmat érzel, hiszen mekkora fájdalom, amikor saját magadról mondasz le, eltaszítod azt, aki te valójában lenni akarsz, saját magad degradálod, és veszed semmibe, csak azért, mert belül instabil vagy, és még most is hezitálsz, hogy ezen változtass-e vagy sem.

 

És ez még mindig csak a jéghegy csúcsa.

 

Tudd, hogy ennek is megvan az oka.

 

Annak, hogy miért vagy ennyire bizonytalan, miért ennyire nehéz számodra egy döntést meghozni, beleállni, elindulni, könnyedén átlátni helyzeteket, szituációkat.

 

Olyan oka, ami jó mélyen el van benned raktározva, nem is biztos, hogy tudsz róla, de irányítja gondolataidat, hozzáállásodat, érzelmeidet, cselekedeteidet.

 

És amikor döntés, választás előtt állsz, bekapcsol a hozott minta, gondolat- és hitrendszer, a megtanult sematikus viselkedés, és észrevétlenül teszi a dolgát.

 

Ez a mintaszerű hozzáállás a legtöbbször ütközik azzal, amit te valójában szeretnél (ez a belső feszültséged legerőteljesebb okozója), de nem teszed, nem veszed figyelembe, nem adsz teret neki, mert ott a minta, ami meghatároz téged.

 

És a benned élő „jókislány” már meg is adta magát.

 

Nem áll meg, nem mond ellent, nem kérdez, nem néz mögé, nem elemez, csak sodródik tovább félelmeivel, fájdalmaival, dühével, szégyenével, tehetetlenségérzésével együtt.

 

Ezzel együtt félelmed még erősebbé válik, önbizalmad, önbecsülésed még mélyebbre süllyed.

 

Pedig van megoldás, hogy letedd ezeket a cipelt mintákat, terheket, és előhívd magadból azt, aki te valójában vagy.

 

Aki a döntéshelyzeteket már nem traumaként, feszülten, félelemmel telve, bizonytalankodva éli meg, hanem látja bennük a lehetőségek tárházát, a jövőjét, és önazonosan, határozottan képes úgy választani a számára megfelelőt, hogy a változtatás, a megvalósítás útjára is magabiztosan tud lépni.

 

Ha ezen az úton úgy érzed, nehezen indulsz el, vagy elakadtál, írj rám messengeren, írd meg mi a kihívásod, hol akadtál el, és mindenféle kötelezettség nélkül segítek elindulni, irányba állni, továbblendülni.