MINDENFÉLE ÉLMÉNYTŐL ELZÁROD MAGAD, mert nem mersz beleállni, elindulni, kérdezni, felvállalni, utánajárni, kezdeményezni, megmutatni magad, kimenni az emberek közé, tele vagy általad kreált valótlan félelmekkel, mondvacsinált aggodalmakkal, tehetségtelennek, érdemtelennek tartod magad.

 

Pl. nem mersz elmenni konditerembe (vagy ha el is mész, az öltözőnél nem jutsz tovább) vagy futni, mert „Úristen, hogy nézek ki, mindenki engem fog nézni, és mit fognak gondolni rólam”, bénának, kövérnek, soványnak, csúnyának, esetlennek, … tartod magad, és különben is, oda csupa más ember jár (sokkal szebb, csinosabb, okosabb, vagányabb, erősebb, mosolygósabb…), nem olyanok, mint te.

 

NEM MERED ELMONDANI A VÉLEMÉNYED, nem képviseled magad másokkal szemben, nem állsz ki önmagad, az igazad, az értékeid mellett, különösen szembetűnő ez a munkahelyen, vagy családi kapcsolatokban.

Azt érzed (és sokszor hagyod), hogy te állandóan csak kritikákat kapsz, bántanak, megszólnak, beszólnak, kihasználnak, és nem tudsz semmit sem tenni, pedig belül forr benned az indulat, a düh, a tehetetlenség érzése, eszköztelennek érzed magad mások viselkedésével szemben.

 

NEM MERSZ BARÁTI TÁRSALGÁSOKBAN RÉSZT VENNI, nem akarsz, nem mersz megszólalni, szinte irigyen figyeled a többiek milyen könnyed, vidám, laza csevegést tudnak folytatni.

Te inkább behúzódsz a sarokba, a pók mellett úgyis elférsz, a kommunikációd egyébként is zavarosabb, kesze-kuszább, nehezebben érthető, semmitmondóbb, mivel alapvetően bizonytalan vagy önmagaddal, gondolataiddal, érzéseiddel kapcsolatban, ráadásul félsz és szorongsz a másik fél, a többiek reakciójától is.

 

NEM ENGEDED MEG MAGADNAK A HIBÁZÁS LEHETŐSÉGÉT. Állandóan görcsölsz (nem is akárhogy), nehogy valahol hibát véts, 150%-on akarsz teljesíteni, túlzó dolgokat vársz el önmagadtól, ami fizikai lehetetlenség, és ezt már érzed is magadon.

A tökéletesség illúzióját kergeted, amibe már jócskán bele is fáradtál.

 

Fáradt, frusztrált, kimerült vagy, folyamatosan marcangolod, bántod, címkézed magad, a 150% sem elég jó, próbálnád még ezt is túlteljesíteni, de már nem megy, és ez kiborít.

Ha észreveszed, hogy hibáztál, megveted magad, próbálsz elbújni még önmagad elől is, és főleg mások elől, nehogy észrevegyék (pedig mindenki tudja), hogy te voltál a hunyó.

 

NEM TUDSZ KREATÍV LENNI, nem tudod megélni kreatív, fantáziadús oldaladat.

Az önbizalomhiány, a „nem vagyok elég jó”, „nem tudom megcsinálni”, „képtelen vagyok rá”, és más hasonló korlátozó hiedelmek folyamatosan gátolnak téged.

 

Akadályoz különböző életterületeiden, hiszen egy-egy változás egyik pillanatról a másikra érkezhet életedbe, és te nem mersz, nem tudsz kreatívan reagálni, megoldásokat keresni, ötletelni, ragaszkodsz a megszokott sablonokhoz, mintaszerű viselkedésekhez, amik egyébként nem is visznek előre, nem segítenek, csak hát te épp ezeket ismered, ezeket szoktad meg, ebben találod a vélt biztonságodat, eszedbe sem jut, hogy lehetne máshogyan is, sokkal kreatívabban, könnyedebben.

 

 

MINDEN ÚJTÓL, IZGALMASTÓL, MINDEN VÁLTOZÁSTÓL ELZÁROD MAGAD. Lehet, hogy hallottad már, és tetszik is neked az a gondolatiság, hogy a változásokban ott a sok-sok lehetőség, a fejlődés, de benned gúzsba kötő félelem jelenik meg, már ha csak meghallod azt a szót, hogy változás.

Pedig az élet maga a folyamatos változás. Nem is akármilyen. Sokszor gyors, hirtelen, észrevehetetlenül érkező, azonnali hatékony és rugalmas reakciót igénylő.

 

De benned a merevség, a rugalmatlanság, a félelem, az aggódás, a sötét jövőkép, a homályos és félelmetes ismeretlen képe jelenik meg.

Tehetetlennek, eszköztelennek érzed magad, nem mersz beleállni a folyamatokba, azt sem tudod, mit kellene tenned, nem látsz magad előtt semmit, nem tudod mihez kezdj, próbálsz visszafordulni, menekülni, de nem lehet, próbálsz kapaszkodni valami régibe, ragaszkodsz a megszokotthoz, ami már nem is szolgál téged, csak gátol, rombol. 

 

IDÁIG OLVASVA VAN, AMELYIK IGAZ RÁD IS?

 

NEM ÉLED MEG, NEM ENGEDED MEG MAGADNAK AZT AZ ÉRZÉST, hogy te igenis értékes vagy.

A dicséreteket hárítod, elutasítod, nem tudsz örülni az ajándékoknak, nem tudod elfogadni, befogadni.

Dicséret: „De jól áll ez a ruha!” Te: „Jaj, hagyd már, turiból van.”

És egy-egy ilyen vagy hasonló dicsérettől, pozitív megjegyzéstől még össze is mész egészen kicsibe, sőt laposkúszásban menekülsz a szituációból.

Mert a tudatalattidban folyamatosan megy a mozi, és a film címe, amire beültél: „Én nem érdemlem meg.”.

 

 

NEM TUDOD MEGÉLNI a szeretetteli, könnyed, felhőtlen kapcsolódást a környezeteddel.

Zárkózott vagy, félsz kezdeményezni, lekicsinylő vagy önmagaddal, azt gondolod, nincs benned semmi olyan, amire mások kíváncsiak lennének, te csak fárasztod a környezeted, nem is vagy érdekes, nincs humorod, neked nem is színes az egyéniséged, te egy szürke kisegér vagy.

Ugyanakkor sokszor kritikus vagy, lenéző, támadó, szurkálódó másokkal, és nagyon könnyen ítélkezel mások felett. 

Ilyenkor a saját kishitűségedet, kisebbrendűségi érzésedet, belső frusztrációdat, fájdalmaidat rakod ki a kapcsolataidba, és gyakori, hogy pl. valamelyik szülővel, jellemzően az anyával nagyon rossz a kapcsolatod.

 

 

NEM TUDSZ SZABAD ÉS FÜGGETLEN LENNI A PÁRKAPCSOLATODBAN. Állandóan féltékeny vagy, hasonlítgatod magad más nőkhöz, azt lesed, hogy a párod mit csinál és kivel, már megint kivel beszél telefonon, mit nyomogatja a telefont, biztos van valakije, folyamatosan számonkéred, ellenőrizni próbálod, indokolatlanul is belekötsz, szinte provokálod.

És itt nem a párod a hunyó, hanem belőled hiányzik az önbizalom, és a magasabb szintű önbecsülés. Nem ismered magad, nem tudod elhinni magadról, hogy jó nő vagy, egyedi, és megismételhetetlen, kívánatos, vagány, szeretetreméltó, akire szükség van.

És mivel nem hiszed el magadról, nem is hozod felszínre, nem is éled meg, pedig ott van benned is.

Ehelyett bezárod magad a képzelgéseidbe, és félelemben éled a mindennapjaidat, nem tudod megélni önmagad, nem tudsz kinyílni, kiteljesedni, minden napod ugyanarról, a már számodra is fárasztó témáról szól, a féltékenykedésről.

Persze egy idő után a párod is megunja az egészet, és önbeteljesítő jóslattá válik/válhat a félelmed. 

 

 

Egy az egyben ELZÁROD MAGAD ATTÓL, HOGY MEGÉLD A SZABADSÁGOD, a kiteljesedésed, attól, hogy másoktól függetlenítsd magad.

Mindig mindenkinek meg akarsz felelni, mindenkit magad elé helyezel, lesve azt, hogy kinek hogyan tudnál a kedvében járni, csak, hogy te szerethető maradj, és nehogy elveszíts bárkit is (akárki is az illető és akárhogyan is viselkedik veled), vagy nehogy valaki egy rossz szót is szóljon rád, hiszen annál nagyobb szégyen nem is létezhet számodra.

Ennek a párja, hogy állandóan hasonlítgatod magad másokhoz, hozzájuk méred önmagad, hogy mennyire vagy jó …, de ami még veszélyesebb, mennyire vagy rosszabb, kisebb, kevesebb.

És ezt állandó jelleggel ki is fejted a környezetednek, mintegy visszaigazolást keresve, hogy hát te megmondtad. És természetesen az önbeteljesítő jóslat itt is működik, és hát te meg is mondtad. Ördögi kör.

 

HA EDDIG ELOLVASTAD, AKKOR MONDOM A JÓ HÍRT (IS).

AZ ÖNBIZALOM, AZ ÖNBECSÜLÉS (IS) FEJLESZTHETŐ!

 

Ugyanakkor tetszik vagy sem, az egészséges önbecsüléshez, önbizalomhoz elengedhetetlen a tudatosan élt élet gyakorlása.

Sokszor alábecsülöd képességeidet, erődet a változás, fejlődés tekintetében.

Ne a mai működésed, gondolkodásod, hozzáállásod mintája határozza meg a holnapi működésed, gondolkodásod, hozzáállásod mintáját.

 

Ezzel az a baj, hogy Einstein szavaival élve, őrültség az, ha ugyanazt teszed újra és újra, azt várva, hogy az eredmény majd más lesz.

A legfontosabb, ami ehhez szükséges, a döntés, hogy változtatsz az eddigi működéseden. Emellett megkerülhetetlen az elköteleződés, a tudatos jelenlét, az önfegyelem.

 

Gátló, romboló hozzáállás az, hogy „én ilyen vagyok, és kész, én már nem változom”.

Ez egy önbecsapó illúzió.

 

 

Végy egy nagy levegőt, és hozz döntést önmagad mellett!

Építsd fel önmagad, fejleszd magad, emeld magas szintre önbecsülésed, önbizalmad, magabiztosságod!

Te is képes vagy rá, megteheted. (Persze, ha akarod, és meghozod a megfelelő döntést.)

 

A lehetőség, a megoldás ott van a te életedben is, neked csak azt kell eldönteni, hogy akarsz-e irányt váltani, meg akarod-e ragadni a lehetőséget, hogy elindulj a megoldások, az önazonos életed felé.

Nem vagy egyedül, van segítség, hogy megtaláld a számodra megfelelő megoldásokat és elérd az általad vágyott eredményeket, minőségi változásokat önmagadban és életedben.

Ha jelenleg eszköztelennek érzed magad, nem tudod hogyan kezdj neki, vagy elakadtál az úton, keress bátran, bizalommal, segítek elindulni, továbblendülni.