Attól, hogy megengeded magadnak az önmagadra szánt időt (énidő), nem vagy önző.

 

Attól, hogy időnként rossz a hangulatod, feszültnek, elveszettnek érzed magad, és nem vigyorogsz egész nap, nem vagy rossz ember, nem vagy negatív személyiség.

 

Attól, hogy néha nemet mondasz valakinek, valamire, és nem engeded kihasználni, szétcincálni magad, nem vagy kevésbé szerethető, antiszociális ember.

 

Attól, hogy vannak olyan elakadásaid, amihez külső segítőre van szükséged, nem vagy beteg, selejtes, abnormális.

 

Attól, hogy kérdezel, nem vagy buta.

 

Attól, hogy vannak félelmeid, aggodalmaid, nem vagy gyenge, életképtelen.

 

Attól, hogy kiállsz a sorból, és máshogy gondolkozol, máshogy csinálsz dolgokat, nem biztos, hogy te vagy a nem normális.

 

Attól, hogy más csak panaszkodik, és látványosan szenved mások előtt, nem kell vele azonosulnod, te nyugodtan mosolyogj, és éld meg a boldogságod, a jókedved teljes egészében.

 

Attól, hogy más nem vállal felelősséget önmagáért, az életéért, neked nem kell magadra vállalni, és megtenned helyette.

 

Attól, hogy valaki nem úgy reagál a változtatásaidra, az önfejlesztésedre, ahogy elsőre szeretted, vártad volna, egyáltalán nem kell kardodba dőlni, és feladnod az utadat, önmagadat.

 

Attól, hogy kritizálnak, bírálnak, ítélkeznek fölötted, nem biztos, hogy rosszul csinálod, vagy rossz úton jársz.

 

Attól, hogy nem kapsz elsőre a közvetlen környezetedtől támogatást, pozitív visszacsatolást, nem kell feladnod önmagad, életed pozitív irányú átalakítását, az önazonos  változtatásokat.

 

Attól, hogy elolvastad ezeket a sorokat, nem kell mindennel egyetértened.

 

DE!

HOZZ VÉGRE DÖNTÉST, VÁLTOZZ, VÁLTOZTASS, INDULJ EL, PRÓBÁLD KI, TAPASZTALD MEG, TÉGY VALAMIT ÖNMAGADÉRT, ÉS LÉGY KITARTÓ!