Ennek oka egyrészt gyerekkorban keresendő, amikor arra neveltek minket, hogy viselkedjünk jól, és fogadjunk szót. Ennek következménye pedig az a negatív hiedelem, hogy ha nemet mondunk, nem fognak szeretni minket. Márpedig ösztönösen törekszünk arra, hogy szeressenek minket, társaink elfogadjanak, ehhez viszont az kell, hogy együttműködjünk velük még akkor is, ha épp nem akarunk, vagy mást akarunk.

 

Általános tévedés, hogy akkor lesz valaki sikeres, szerethető, „jófej”, kedves, ha mindenkinek mindenre igent mond.

Hogyan is lehetne ezt megtenni? Mi történik azzal az emberrel, aki mindig igent mond mindenre, és saját igényeit, értékeit háttérbe szorítja, csak azért, hogy másoknak megfeleljen?

 

Egyszerűen elveszíti önmagát, eltolódnak a prioritások, egy idő után lelkileg, idegileg kiég, állandó stresszt fog okozni, hogy éppen kinek, mit és hogyan tegyen meg, teljesítsen. Az illetőben kialakul egy téves elképzelés az ő fontosságáról, hiszen épp az ellenkezője történik, háttérbe szorítja saját magát, értékeit, érdekeit, az egész életét. A környezete számára egy idő után ez magától értetődővé válik, és végső soron ki is használják az illető hozzáállását.

 

Láthatjuk mennyire fontos, hogy önmagunk védelmében meghúzzuk személyes határainkat környezetünk felé. Vannak álmaink, vágyaink, értékeink, eredményeink, melyek szeretetet, tiszteletet, védelmet érdemelnek.

 

Sokszor hallom, hogy azért nem mondanak nemet, mert hogyan is tehetné meg a szülőjével, gyermekével, főnökével, párjával… szemben. Igen, valóban fontos szerepet töltenek be életünkben bizonyos emberek, de ők is emberek, és nem állnak sem fölöttünk, sem alattunk. A tisztelet pedig kölcsönös kell, hogy legyen.

 

Attól, hogy nemet mondunk, nem leszünk rossz, vagy alávaló emberek. Hiszen ezzel saját határainkat jelöljük ki, és jelezzük mások felé, akár idegen, akár közeli hozzátartozó. Mindezt természetesen kulturáltan, kedvesen, de határozottan és következetesen kell megtennünk.

 

Az egészséges határok meghúzása nagyon fontos ahhoz, hogy kapcsolatainkban ne alakulhasson ki függő helyzet, hogy képesek legyünk magabiztos önkifejezésre, érdekérvényesítésre, pozitív önértékelésre, hogy megtanuljuk saját igényeinket is fontosnak tartani. 

 

Először is tudatosítanunk kell magunkban, hogy a személyes határokra szükség van. Az egészséges önértékelés alapja, hogy a magunk meghatározott keretek között éljük az életünket, és nem mások igényeinek megfelelve.

 

Őszintén gondoljuk végig, hogy eddig hogyan viselkedtünk, mit engedtünk meg másoknak, milyen, számunkra kényelmetlen, elfogadhatatlan helyzetekbe mentünk bele, toleráltunk.

 

Mindezek ismeretében írhatunk arról akár listát is, mi az, amit a továbbiakban nem fogadunk el, nem engedünk meg, meghatározhatjuk értékeinket, értékrendünket, igényeinket, jövőképünket. És végül cselekedjünk is ennek megfelelően, indulatoktól, ítélkezésektől mentesen, mások határainak tiszteletben tartásával.

 

Szeretettel: Nóra