Nagyon gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a belső szükségleteket és hiányokat (törődés, szeretet, megbecsülés, odafigyelés…), melyeket akár gyerekkorból hoznak, mert ott nem volt kielégítve az érzelmi szükséglet, nem kapott figyelmet, törődést, dicséretet, bátorítást, bíztatást, felnőttként kizárólag kívülről akarják tölteni, másoktól, még idegenektől is várják azt, hogy az űrt, ami bennük van, valamilyen módon kitöltsék.

 

MI EZZEL A PROBLÉMA?

 

Több is van.

 

Egyrészt az, hogy a másik fél sose fogja tudni megadni azt a teljességet, amire vágysz, mert ő nem te vagy.

 

Először is, ha te magad sem tudod mire van igazán szükséged, mi az, ami hiányzik, mi az, amitől az önbizalmad, önbecsülésed, magabiztosságod nőne, akkor mégis mit vársz (el) a környezetedtől?

 

Másrészt, ha alapvetően nincs meg benned egyfajta magabiztosság, önbizalom, magas szintű önbecsülés, akkor

hiába lesz melletted egy támogató társ, és hiába mondja neked, hogy mennyire ügyes vagy, és képes vagy helytállni például az új munkahelyen, hogy te képes vagy könnyedén bármit megtanulni, hiába fog bókokkal elhalmozni,

vagy hiába lesz olyan kollégád, aki elismeri az erőfeszítéseidet, és pozitívan visszacsatol,

vagy hiába fogja egy bolti eladó megdicsérni az elegáns külsőd,

nem fogod elhinni, nem fogsz lépni, váltani, belefogni, maximum egyhelyben fogsz toporogni, nem fogod befogadni az elismerést, a dicséretet, a pozitív visszajelzéseket, és mindez nem fogja emelni az önbecsülésed szintjét, az önbizalmadat.

 

Sőt, még azt is érezheted, hogy a támogató társad ellened van, a külső pozitív visszacsatolások rombolóan hatnak majd rád, még jobban lehúzzák az amúgy is nagyon alacsony önbecsülésed, önbizalmad, hiszen ezek a külső visszacsatolások, bátorítások, elismerések… teljesen szembemennek a te ismerős, önkorlátozó mintáiddal, amelyek mentén te valójában létezel, és amelyeket igaznak, valósnak fogadsz el.

 

MIÉRT?

 

Mert benned azok a gondolatok dolgoznak, hogy „úgysem tudom megcsinálni”, „én ehhez kevés vagyok”, „túl sok, nem tudok megbirkózni vele”, „nem érdemlem meg”, „mi lesz, ha kudarcot vallok”, „nekem nem szabad”, „de mit szólnak majd mások”, „nem is nézek ki jól”, „hogy nézek ki, ez sem áll rajtam jól”, „a munkahely amúgy is csak a gürizésről szól, örüljek, ha megtartanak egyáltalán”...

 

Amíg nem kezdesz el minél hamarabb magadon dolgozni, és nem kezded el saját magadat feltölteni belülről, belül kialakítani a magabiztosságod, a magas szintű önbecsülésed, akkor teljesen mindegy, hogy mekkora külső támogatást kapsz kívülről, ami persze nagyon is fontos, az nem fog célt érni.

 

Gondolj bele abba a szituációba, hogy van egy támogató társad, aki hisz benned, látja az értékeidet, látja azt, hogy több van benned, többre lennél képes, mint amit jelenleg csinálsz, biztat arra, hogy válts munkahelyet, viszont te ott állsz értetlenül előtte, és nem érted, miért mond ilyeneket neked.

Miről beszél? Hogy te ügyes vagy? Hogy képes vagy helytállni egy új helyen, egy új közegben, magasabb pozícióban? Hogy meg tudsz tanulni bármit? Hogy olyan értékeid vannak, amiket bármelyik munkahelyen kamatoztatni tudsz? … Hogy te? Hogy benned? Na neee!

 

Vagy a munkahelyen hiába fogja a főnököd értékelni a munkához, kollégáidhoz való hozzáállásodat, a szakmai tudásodat, és hiába kínál fel neked egy magasabb pozíciót, te leszel az, aki a kishitűséged, alacsony önbizalmad, önbecsülésed, negatív énképed miatt elgáncsolod magad, és a tudatalattidban futó film hatására olyan szinten bizonytalanítod el magad, hogy visszautasítod a felkínált ajánlatot.

(Persze belül megőrülsz saját magadtól, legszívesebben ordítanál, tehetetlennek érzed magad, mély dühöt érzel magad iránt, hiszen erre vágytál, ezt akartad, de a belső világod, a működésed pont nem ezt támogatja.)

 

És ezzel be is indul az önkorlátozás, azonnal akcióba lépnek a tudatalatti minták, melyek megerősítenek abban, hogy nem vagy érdemes, és nem vagy értékes. (Ördögi kör.)

 

Ha nincs benned kellő önbizalom, ha nincs, vagy nagyon alacsony az önbecsülésed, és nem tartod képesnek magad arra, hogy helytállj, hogy újat tanulj, hogy mást is csinálj azon kívül, amit a társadalmi és környezetedből érkező normák diktálnak, akkor hiába támogat téged akár egy hadsereg is, bekapcsolnak a fejedben a „nem lehet” , „nem tudom”, „nem vagyok képes”, „nem érdemlem meg”, „nekem nem jár” feliratok, és ezek mentén fogsz cselekedni, döntéseket hozni.

 

MI MÉG A GOND AZZAL, ha csak kívülről várod a megerősítéseket, pozitív visszajelzéseket?

 

Hogy továbbra sem vállalsz felelősséget az életedért, önmagadért.

 

Továbbra is kívülről, mástól várod a támogatást, mert azt hiszed, hogy ha majd a párodtól, kollégától, ettől-attól megkapod, akkor egyből minden megváltozik, azonnal magabiztos leszel, hatalmas önbecsüléssel, önbizalommal, ami csak úgy sugárzik belőled, és minden álmod megvalósul.

Hát nem.

 

Amíg kihelyezed a fókuszt, és elfelejted azt a nagyon fontos dolgot, hogy a legnagyobb és legerősebb támogatás ott van, ott kellene, hogy legyen benned, hiába várod a külső támogatást, visszajelzést, észre se fogod venni, nemhogy befogadni, és elhinni, tovább erősíteni magad általa.

 

Magadban kell kialakítanod azt a belső stabilitást, erőt, magabiztosságot, ami mentén képes leszel helytállni, és család mellett is megvalósítani az álmaidat, és képes leszel egyensúlyban maradni bármi is történik a világban, körülötted.

 

Ennek kialakítása egy összetett folyamat, ahol a szülőségeddel, szerepeiddel, önmegvalósítással, a működésekkel kapcsolatos, hozott mintáid, gondolat- és hitrendszereid feltérképezésétől, átalakításától kezdve, a belső, jelenleg negatív énképed átformálásán keresztül, a belső stabilitásodat adó erőforrásaid, képességeid felszínre hozásán és megerősítésén át, egy nagyon komoly és mély belső munka zajlik.

 

Ebben a folyamatban szükségessé válik a külső szakember segítsége, aki szakmaiságával, hozzáértésével, elfogadó, és támogató hozzáállásával kísér téged egy olyan állapot felé, amely végre valóban rólad szól, és te alakítod a vágyaid mentén.

 

Nem azt tudod eldönteni, hogy holnap felkelve magabiztos, és kiegyensúlyozott vagy, hanem azt, hogy végre elindulsz ezen a fejlődési folyamaton.

Az, hogy mellette van egy olyan közeg, ahol támogatnak, hogy kívülről is érkeznek elismerések, pozitív visszajelzések, csak hab a tortán, amit valamelyest szintén magadnak köszönhetsz, és becsüld is meg, fogadd el/be.

 

DE A KIINDULÓPONT AKKOR IS TE VAGY.

 

Kezdd azzal, hogy megfigyeled magad, hogyan gondolsz magadra, milyen szavakkal illeted magad nap, mint nap.

…

 

Pontosan erről van szó.

 

Ha te ezt megengeded magadnak („béna vagyok”, „h.lye vagyok”, „nekem nem lehet”, „, ”úgyse tudom megcsinálni”, „nekem nem fog menni”, „nekem már úgyis mindegy”, „kövér vagyok, sovány vagyok, ronda a hajam, nagy a fejem”, „nem vagyok jó”, „engem csak bántani lehet”…),

és folyamatosan címkézed, lefelé húzod, rombolod magad, az önbecsülésed, az énképedet,

akkor mégis hogyan várod másoktól, hogy máshogy viselkedjenek veled,

hogyan tudná a benned lévő űrt a külső környezeted betölteni, ha te belülről folyamatosan kifelé lapátolod azt is, amit adn(án)ak?

 

Add meg te magadnak a figyelmet, a törődést, a feltétel nélküli szeretetet, támogasd és bíztasd magad, és tanítsd meg magad mindazokra a dolgokra, amiket nem volt módod korábban, eddig elsajátítani.

 

Engedd meg mindezt magadnak, hiszen erre csak te vagy képes.

 

Ne hagyd, hogy korábbi fájdalmaid, sérüléseid, hiányaid, szükségleteid megoldatlanok, kielégítetlenek maradjanak, és tovább erősödjenek, egyre nagyobbra nőjenek, csak azért, mert most van benned egy kis félelem, hogy szembenézz velük.