Az önismeret fontossága:

 Az önismeret egy egész életen át tartó folyamat, egy csodálatos utazás. Ennek az útnak az eleje talán nehezebb, de minél inkább haladunk rajta előre, annál könnyebbé válik, és részesei lehetünk minden pillanat csodájának. Átélhetjük, amint a bennünk és körülöttünk lévő világ megnyílik, képessé válunk arra, hogy életünket tudatosan irányítsuk, és ne csak sodródjunk abban.

 Önmagunk megismerése útján magunkba nézve folyamatosan vizsgáljuk hitrendszerünket, gondolatainkat, érzéseinket, és nem törődünk azzal, hogy a környezetünk, mások, milyennek szeretnének látni minket. Fontos, hogy ezen az úton egyedül is elinduljunk, hogy merüljünk el saját folyamatainkban, de legalább ennyire fontos a külső támogatás, hiszen nem mindig vesszük észre a berögzült mintákat, gondolati sémákat, és blokkokat.

 Életünk során meg kell tudnunk kik vagyunk, tetteinkben fel kell ismernünk magunkat, és tetteinkért, döntéseinkért tudnunk kell felelősséget is vállalni. Világosan látnunk kell hol a határ „én” és „másik” közt, meg kell ismernünk milyen rejtett tapasztalások, érzések, sérülések befolyásolják döntéseinket, reakcióinkat. Tudatában kell lennünk tulajdonságainknak, értékeinknek, ismernünk kell céljainkat, vágyainkat, ugyanakkor látnunk kell saját korlátainkat, hiányosságainkat is, illetve tudnunk kell azt is, hogy hol a helyünk a minket körülvevő környezetben.

 Önmagunk megismerésének folyamatában nélkülözhetetlen az őszinteség, hiszen be kell vallanunk magunkat azt is, ami fájdalmas. Önmagunk elfogadása, megbecsülése és szeretete nem könnyű akkor, ha kudarcok, bántások, sérelmek fájdalmas terhét cipeljük. Az önismereti munka fontossága abban (is) rejlik, hogy felismerjük magunkban azt, hogy minden gyengeségeink, hiányosságaink ellenére értékes, szeretetre méltó és megbecsülendő emberek vagyunk.

 Néha jó dolog visszagondolni korábbi éveinkre, tetteinkre és elgondolkozni azon, hogy mi mindent tettünk, értünk el, mennyi mindenért lehet megdicsérni ÖNMAGUNKAT. Gondolati szinten akár fogantatásunk pillanatig visszamehetünk, hiszen pici magzatként már erősen meg tudtunk kapaszkodni, aztán átküzdöttük magunkat a születés folyamatán, és gondoljunk kicsi gyerekkorunkra, amikor megtanultunk felöltözni, kanállal egyedül enni, képessé váltunk arra, hogy egész nap óvodai, iskolai csoportban önállóan helytálljunk. És folytathatnám a sort. Legyünk büszkék ezekre az aprónak tűnő lépésekre is, és becsüljük, értékeljük önmagunkat. 

 Fel kell fedeznünk a bennünk rejlő értékeket, kincseket, értékelnünk kell mindazt, amit életünk során már elértünk, megvalósítottunk, bármely apróságról is legyen szó, becsülnünk kell érzéseinket, gondolatainkat, emberi értékeinket.

 Ha mindezt megértjük, és önmagunk megismerésének útját járjuk, akkor képessé válunk saját kezünkbe venni életünket, és tudatosan irányítani azt!

 

Ismerd fel stressz szinted:

 A stressz mindenkin megfigyelhető fizikai, testi szinten, vagy akár a viselkedésen. Ugyanakkor van egy érzékszervünk, amely a legkifejezőbb minden testrészünk közül, hiszen ez a lélek tükre. A szem.

 Kineziológiában a stressz három fokozata különíthető el a szemek állapota alapján, attól függően, hogy mennyire tartósan vagyunk kitéve a stressznek. Tükör elé állva ezt mindenki megfigyelheti saját magán is.

 Első fokozatú stressz állapotban, a sokk pillanatában, amikor a stressz elhatalmasodik, a test és a szervezet a védekezésre, vagy a menekülésre összpontosít. Éppen ezért a vér az izmokba tódul, az ösztönös túlélő mechanizmus indul be. Ezért van az, hogy stresszhelyzetben nem tudunk gondolkozni, mivel a tudatos gondolkozásunk a túléléshez szükséges minimum szintre csökken. Ebben az esetben a bőr pórusai bezárnak, a könnycsatornák lezárnak, a bőr fényes, a tekintet üveges, merev, agyunk is tompa, élettelen.

 Ebben az állapotban hatásos lehet például egy pohár hideg víz, néhány mély és nyugodt lélegzetvétel, behunyt szemmel egy kis tarkómasszázs, kis szundikálás, kis idő arra, hogy visszanyerjük egyensúlyunkat.  

Ebbe az állapotba gyakran kerülhetünk mindennapjaink során, de a jó hír, hogy még könnyedén tehetünk ellene.

 Másodfokú stressz állapot alakul ki, ha a stressz huzamosabb ideig, órákig fennáll anélkül, hogy oldanánk. Ebben a helyzetben már kémiai változások is létrejönnek. A szemtartó- és mozgató izmok összehúzódnak, és ezzel a mozdulattal a szemgolyót fölfelé mozdítják. Másodfokú stressz állapotban még „csak” az egyik szem szemfehérje látszik ki az írisz alatt, azonban már komolyan foglalkoznunk kell a stressz helyzet oldásával, a probléma kezelésével. Ebben az állapotban ugyanis csökken a mélység érzékelésünk, és ez akár balesetekhez is vezethet. Ilyenkor jellemzően előfordul több ügyetlenség, kisebb baleset.

 Ha másoknál észleljük ezt az állapotot, figyeljünk rájuk, pl. a vezetés is veszélyesebbé válhat. Segíthet több hideg víz fogyasztása, vagy meleg vizes zuhany, fürdő, pihenés, lazítás, és ebben az állapotban komolyan foglalkozni kell a stressz okozó oldásával!

 A harmadik fokozatú stressz akkor alakul ki, amikor a stressz állapota huzamosabb ideig áll már fenn, ebben az esetben már napokról, hetekről, akár hónapokról beszélünk. Itt már mindkét szemfehérje kilátszik, hiszen mindkét szemmozgató izom megfeszül, és a szemgolyókat összehúzva, azokat fölfelé mozdítja. Ez a stressz állapot fizikai, érzelmi, mentális területeken egyaránt komoly problémákra utalhat, és akár szakember bevonására is szükség lehet.

 A harmadfokú stressz állapotra egy állandósult melankólia jellemző, minden cselekedetben és kapcsolatban megmutatkozik, hogy az illető nagyon nincs egyensúlyban önmagával. Ahhoz, hogy valaki ebbe az állapotba kerüljön, át kell mennie az első két fokozaton, azaz felismerte a stressz okozót, de elkerülte azt a lehetőséget, választást, amivel oldhatta volna az okot, így együtt maradt annak következményeivel, melyek negatívan meghatározzák egész életét.

Ebben az állapotban már valósan eljött annak az ideje, hogy a stressz okozót felszínre hozzuk, és oldjuk.

 Sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy azt hisszük, stressz hatása alatt is kontrolláljuk életünket, cselekedeteinket, érzelmeinket, csak azért, mert tudatunknál vagyunk. Ez valójában nincs így, hiszen stressz hatása alatt negatív érzelmekre alapozunk, és a hitrendszerünkből táplálkozva betanult reakciókat adunk ugyanarra a szituációra. Ebben a helyzetben a legrosszabb, ha letagadjuk a stressz okozók létezését, hiszen ezzel megsokszorozzuk azok erejét.

 Szembe kell néznünk a stressz okaival, és megfelelően kezelni, oldani kell azokat.

Vajon mennyire ismerjük magunkat? Az önismeret, önmagunk ismerete azt jelenti, hogy tisztában vagyunk képességeinkkel, határainkkal, erősségeinkkel, gyengeségeinkkel, beállítottságunkkal, hozzáállásunkkal, tapasztalatainkkal, vágyainkkal, céljainkkal, érdeklődési köreinkkel, tudjuk, hogy mi nyújt számunkra örömet, mit vagyunk képesek elsajátítani …, hogy bármilyen kérdést intéznek hozzánk saját magunkkal kapcsolatban, arra mindig teljes választ tudunk adni.

Mindennapi életünk során, különösen a döntési helyzetekben, igen nagy szükségünk van arra, hogy rendelkezzünk azzal a nagyon fontos készséggel, amit ÖNISMERETNEK hívunk.

Önmagunk megismerése egy hosszú lelki folyamat, egy csodálatos utazás. Ugyanakkor a fejlődés folyamatában őszintén szembe kell néznünk önmagunkkal. A fejlődési folyamatnak ez a része, amikor az élmények, traumák, konfliktusok, sérelmek …, melyeket hosszú éveken át cipelünk, feltárulnak, fájdalommal járhatnak. Ezeknek a mélységeknek a megélése nagyon fontos állomásai a fejlődéi folyamatnak, hiszen jelzik, hogy milyen mély és komoly „munkálatok” zajlanak bennünk, a lelkünkben. Ezek a mélységek átmeneti állapotok, amikor elveszítjük régi (talán csak vélt) egyensúlyunkat, de úton vagyunk az új, a harmonikusabb, a kiegyensúlyozottabb és boldogabb egyensúlyi állapotunk felé.

Miben segít a kineziológia? A kineziológia helyreállítja az egész szervezet energiarendszerét, így beindítja, aktiválja a szervezet öngyógyító folyamatát.

Milyen problémák esetén forduljunk kineziológushoz? A teljesség igénye nélkül néhány példa:

  • ha kapcsolati problémák, családi konfliktusok állnak fenn,
  • ha önbizalomhiányban szenvedünk, önértékelési problémáink vannak,
  • ha rossz szokásoktól szeretnénk megszabadulni,
  • ha krízis szituációban vagyunk,
  • ha tanulási nehézségeink vannak,
  • ha vitalitásunkat, energiaszintünket szeretnénk növelni,
  • ha kommunikációs problémáink vannak,
  • ha félelmek, szorongások gyötörnek,
  • ha céljaink elérésében belső akadályaink gátolnak,
  • ha a mindennapi életünkben hatékony döntéseket akarunk,
  • ha beilleszkedési nehézségeink vannak,
  • ha betegségekhez kapcsolódó negatív érzelmi problémáinkat akarjuk feltárni, oldani,
  • ha munkahelyi problémáink vannak (túl nagy stressz, leterheltség, fáradékonyság, kihívást jelentő helyzet esetén),
  • ha testi-lelki egyensúlyunkat akarjuk létrehozni, fenntartani,
  • ha szeretnénk önmagunkat megismerni, belső harmóniánkat kialakítani, tudatosságunkat fejleszteni,
  • ha szeretnénk életminőségünkön javítani,
  • ha szeretnénk betegségeket megelőzni,
  • ha fizikai fájdalmainkat enyhíteni, oldani akarjuk,
  • ha agyi funkcióinkat akarjuk javítani, …

FONTOS! A kineziológia nem gyógyít, nem kezel betegséget, de hatékony és elismert alternatív módszer. Energetikai kiegyensúlyozást végez, ezzel a test öngyógyító folyamatait aktiválja!

Önismeret a rajzelemzés tükrében

Amikor megismerjük és el is fogadjuk önmagunkat (adottságainkat, értékeinket, hibáinkat, jó és rossz, külső és belső tulajdonságainkat…), észrevesszük, hogy képesek vagyunk könnyedén megoldani olyan helyzeteket, melyek korábban problémát jelentettek; könnyedén hozunk meg helyes döntéseket, melyeken korábban napokig tipródtunk, és még napok múlva sem voltunk biztosak önmagunkban; magabiztosabbakká, öntudatosabbakká válunk; kialakul vagy helyreáll egészséges önbizalmunk; sikeresebb és sokkal boldogabb, teljesebb életet élünk.

Vannak, akik azt gondolják, hogy önmagunk megismerésének hiánya nem nagy baj, hiszen ez a hiány nem gátolja a mindennapi tevékenységeinket. Pedig az önismeret hiánya komoly negatív hatással lehet az életünkre és környezetünkre egyaránt. Gondoljunk csak bele, ha nem ismerjük értékeinket, ha nem tudjuk mire vagyunk képesek, ha nem vagyunk tisztában külső-belső tulajdonságainkkal, ha nem tudunk szembenézni és nem tudjuk elfogadni a múlt eseményeit, ha nem tudjuk mire van igazán szükségünk, ha nem tudjuk mi a legjobb nekünk, és még sorolhatnám, mindez folyamatos gátat fog képezni életünk folyamán, minden egyes döntésünk során.

A megismerés egyik eszköze lehet a rajz, és annak elemzése.

A rajz az egyik legősibb kommunikációs eszköz, amellyel az ember képes kifejezni, mások felé kimutatni érzéseit, gondolatait. A rajz információkat hordoz, egyrészt azt, amit mi akarunk közölni környezetünkkel, másrészt azt, amit a formák, szimbólumok, vonalak árulnak el a személyiségünkről.

A rajz magában hordozza és megmutatja a rajzoló személyiségét, gondolkodásmódját, érdeklődését, érzelmeit, aktuális hangulatát, önmagáról alkotott képét, belső vágyait, fel nem dolgozott sérelmeit, konfliktusait egyaránt.

A rajzelemzés azon alapszik, hogy minden ember máshogyan, saját belső megítélése szerint, saját érzelmeitől vezérelve rajzolja meg ugyanazt a szimbólumot. Ezeket a szimbólumokat értelmezve, képet kaphatunk önmagunkról, viselkedésünkről, személyiségünkről. A rajz a személyiség olyan rétegeit is megmutathatja, amelyet még mi magunk sem ismerünk.

A rajzban hamarabb felbukkanhat a probléma, mint a viselkedésben, így még annak megjelenése előtt tudomást szerezhetünk róla, és megoldásokat találhatunk rá. A rajzban megmutatkozik mindaz az érzelem is, amit elfojtunk önmagunkban, például sérelmek, megoldatlan konfliktusok, vágyak, düh, harag. Sok esetben nem tudjuk megfogalmazni azokat az okokat, amelyek egy negatív élethelyzethez, érzéshez vezettek, viszont a rajzban kivetül mindaz az elfojtás, ami gátol, akadályoz minket életünk folyamán. Így fény derül a problémára, tudatosíthatjuk azt, és közelebb kerülhetünk a megoldásokhoz.

A rajz mindig őszinte. Amikor rajzolunk, felszínre hozzuk tudatalattink féltve őrzött emlékeit, a bennünk rejlő érzéseinket, örömünket, fájdalmunkat, sőt egész jellemünket. Rajzolás közben bekapcsol a jobb agyféltekénk, amely a kreativitásért, a képzelőerőért felelős, és kikapcsoljuk a logikus, racionális gondolkodásért felelős bal agyféltekét. Feloldódnak a feszültségek, felszabadulnak az elfojtott érzelmek. Megszűnik az idő, eltűnnek a hétköznapi gondok, az alkotás öröme elhatalmasodik bennünk, úgy érezzük, mintha egy relaxált tudatállapotba kerülnénk.  Lelkünk mélységeiből mintegy kirajzoljuk magunkból mindazt, amit fontosnak tartunk, hiszen rajzolás közben belső, tudattalan világunkkal is kapcsolatba lépünk.