Külön megemlítem férjemet és gyerekeimet, akiknek végtelen hálával tartozom, hogy végig mellettem voltak, kitartottak akkor is, amikor a legmélyebb bugyraimat jártam és sokszor ők is velem/miattam „szenvedtek”, biztattak, szeretettel, türelemmel vettek körül és a mai napig támogatnak.

 

De a döntést akkor is nekem kellett meghozni, az utamat csak én járhatom, a belső „munkát” csak én végezhetem. Nem volt könnyű, és azért még most is vannak bennem félelmek, de ezek a félelmek már közel sem olyan mélyek, és „igaziak”, mint korábban, illetve a kezelésük sokkal tudatosabb ma már.

 

A közvetlen családom támogatása mellett ugyanúgy megkaptam a jóindulatú, mégis visszahúzó figyelmeztetéseket, óvva intéseket, körülményekre hivatkozásokat…

Többször eszembe jutott, hogy inkább hagyom az egészet, visszafordulok, és a „biztonságos” alkalmazotti létben ellubickolok.

 

Ezt a gondolatot igen hamar sikerült elengednem, mert egyrészt olyan érzést váltott ki bennem, amitől nagyon rosszul éreztem magam, másrészt elképedtem magamon, hogy hogyan adhatnék fel egy vágyat, egy olyan utat, aminek minden pillanatát élvezem, ami a legjobb énemet hozta és hozza ki belőlem, és amivel értéket adhatok át másoknak, ahol segíthetek, ahol igazán kiteljesedhetek és önmagam lehetek.

 

Most már nem csak hiszem, hanem tudom, hogy megengedhetem magamnak, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek, és tudom, hogy jó úton vagyok.

 

Idáig eljutni azért nem ennyire egyértelmű és egyszerű.

 

Számtalan romboló gondolati mintát, gátló viselkedési sémát kellett (és még tart a folyamat, mert mindig jön valami új) felismernem, megértenem, lebontanom, átalakítanom ahhoz, hogy ma itt legyek, és abban a formában, amiben vágytam lenni.

 

Elhinni magamról azt, hogy lehetek az, aki én akarok, hogy lehet máshogyan is csinálni, lehet másfajta életet is élni, lehet másnak lenni, ki lehet állni a sorból, van más is, mint amit megszoktam, amit láttam, elhinni azt, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni, hiszen egy csomó erősségem, képességem van, végre bízni magamban (ez volt talán a legnehezebb mínusz 8as önbizalomszintről), becsülni és szeretni magam olyannak, amilyen vagyok.

És ma sem állok meg, mert mindig van hova fejlődni, van mit tanulni, tapasztalni.

 

Pár héttel ezelőtt készítettem egy kérdőívet, amit kiküldtem jó pár embernek, köztük volt és jelenlegi ügyfeleimnek, valamint összeszedve bátorságomat közvetlen visszajelzést kértem néhány ügyfelemtől.

 

Ez is az önismereti utam, fejlődésem része, hiszen egyrészt bátorság kell ahhoz is, hogy az ember szembe merjen nézni bármilyen visszajelzéssel (akár negatív kritikával, akár elfogadni a dicséretet), ugyanakkor szerettem volna megkapni ezeket a visszajelzéseket, hogy hogyan látnak engem, milyen értéket tudok átadni, és miben tudnék javítani, fejlődni.

 

A válaszok igen megleptek, még akkor is, ha minden folyamat közben és a végén is beszélünk a közös munkáról, a folyamatról, és értékeljük azt.

 

Nagyon mélyen megérintettek a vélemények, visszajelzések, bátran vállalom, hogy elsírtam magam, miközben olvastam azokat.

 

Ezúton is nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki visszajelzett nekem.

A megkeresésekkor kértem, hogy írjanak olyan gondolatokat, szavakat, amik azonnal eszükbe jut rólam, a tevékenységemről, ezek közül néhányat szeretnék is megosztani most:

 

„Empatikus, kedves, nagylelkű,”

„Lelkes, kapcsolódó, mosolygós”

 „Hála; szeretet; elfogadás, tanulás, fejlődés”

„Kedves, nyugalmat sugárzó, megértő”

„Összpontosítás, célkitűzés, magabiztosság kiteljesedése”

„Alaposság, kitartás, derű, hitelesség, ....”

„Segítőkész, kedves, okos, tudatos, erős”

„Nagyon erősnek látlak, kedvesnek, aki a kezében tartja a dolgait.”

„A legcukibb nő az életemben”

„Tetszik a bátorságod, hogy megtetted azt, amit sokan nem mernek. Eldobni a biztosat a bizonytalanért. De hittél benne!”

„Nagyon szeretek hozzád járni, mindig jó hangulatban telnek a foglalkozások és nyugodtabbnak érzem magam, sok pozitív energiát kapok és sokkal jobb lesz a hangulatom.”

„Céltudatos, energikus, hiteles egyéniség vagy. Felelősséggel, közérthető formában adod tovább meggyőző érveidet. Kitartásod, mindig elvezet a célhoz.”

„Szeretni való ember, akivel öröm együtt tölteni az időt.”

„Nem nagyon bízom meg emberekben, de veled kapcsolatban már az első találkozáskor úgy éreztem megbízhatok benned.”

„Hogy el tudsz vonatkoztatni a külső befolyásoló dolgoktól, és csak rám tudsz fókuszálni és tényleg figyelsz arra, amit mondok.”

„Őszinte vagy”

„Nagyon szeretem benned azt a békés higgadtságot, amivel mégis/éppen ezért teremteni tudsz”

„100% van odafigyelsz, türelemmel, teljes odaadással dolgozol”

„Tényleg odateszed magad, figyelmes vagy, próbálsz segíteni, és ha nem tudom megfogalmazni mire gondolok, akkor is rávilágítasz a pozitív dolgokra és jön a felismerés, hogy basszus tényleg. :)”

 

Már nem csak hiszem, hanem tudom, hogy jó úton járok, és azt is tudom, hogy minden mélypont, minden küzdelem, minden dilemma, és rohadt nehéz döntés megérte!

 

Van egy kérdés, amit mindig felteszek magamnak, mikor habozni kezdek valami miatt, így hangzik: Mi a legrosszabb, ami történhet?

Tényleg, mi is? Hogy nem jön össze? Na és. De legalább megpróbáltam, beleálltam, tapasztaltam, kipróbáltam, ha valami nem úgy jön össze, ki lehet javítani, lehet korrigálni.

 

Arra bíztatlak, hogy Te se habozz sokat, ha valami hív, ami jobb, ami új, bátran állj bele, mert … MI VAN, HA SIKERÜL???

 

Gyere, ismerj meg, mondd el mi a Te dilemmád, keressük együtt a megoldást!

 

Szeretettel: Nóra

(20/292-7085)