Millió cikket, posztot, könyvet olvashatsz önbizalom, magabiztosság, önbecsülés témakörben, és hogy hogyan lehet fejleszteni.

 

Benned mégis az a meggyőződés él, hogy az önbizalom szintje mindenkinél adott, vagy van valakinek önbizalma, vagy nincs, ez egy vele született jó vagy rossz tulajdonság.

 

És bizony neked nincs.

 

Mert ezt az önmagadról mára kialakított képet hozod magaddal.

 

Gyerekkorod óta azt hallod, hogy legyél már jó gyerek, fogadj szót mindenkinek, semmire nem vagy jó, ezt sem tudod megcsinálni, azt sem tudod rendesen megtanulni, mi lesz így belőled, semmire sem fogod vinni, ha ennyire nem vagy képes semmire, ilyen is maradsz örökre.

 

Ehhez jön az, hogy gyerekkorodban senkitől nem láttad, de még csak nem is hallottad, hogy önfejlesztéssel foglalkozott volna.

 

Később, ha hallottál is róla, kifejezetten haszontalan dolognak, időpocsékolásnak, értelmetlenségnek tartotta a környezeted.

 

Mára kialakult benned az a gondolatrendszer, hogy az önbizalom szintje adott, ha nincs, akkor nincs, ez mindenkivel vele született.

 

AKKOR MOST ITT AZ IDEJE, HOGY ELMONDJAM NEKED, hogy az önbizalmad, a magas szintű önbecsülésed, magabiztosságod nem veled született tulajdonságok, és nem is binárisak, hogy vagy van, vagy nincs.

 

Először is azt kell megértened, hogy AMIT MOST GONDOLSZ MINDERRŐL, hogy az alacsony önbizalmad van és kész, és nem tudsz rajta változtatni, HOZOTT NEGATÍV MINTÁK, SÉMÁK, SZTEREOTÍPIÁK GYŰJTEMÉNYE, amit a külvilágban tapasztaltakból, hallottakból, látottakból raktál össze.

 

Ráadásul mára nagyon jól érzed magadban, hogy valahol hibázik ez a gondolatmenet, hiszen egyre több kérdés vetődik fel benned, egyre kíváncsibb vagy, válaszokat keresel, érzed, hogy nem ennyire fekete vagy fehér ez a téma.

 

Önbizalmad, magabiztosságod egy részét valóban hozod magaddal, viszont életed során folyamatosan alakítod is, tapasztalataidból építed, rombolod, erősíted, gyengíted.

 

Születésed után, ahogy cseperedtél, egyre határozottabb elképzelésed alakult ki önmagadról, külső és belső jegyeidről, tulajdonságaidról.

 

Ahogy növekedtél, egyre több külső hatás ért.

 

Elsőként a szülők felől érkeztek különböző nevelési minták, elvárások, szabályozások formájában.

 

Ahogy bekerültél a különböző közösségekbe, ez a kör kibővült a környezeted, korosztályod véleményével, elvárásaival, kritikájával, minősítésével.

 

Mindeközben a média is hatott és hat rád a különböző ízlést formáló sugalmazásai által.

 

Egyre inkább hasonlítgattad és hasonlítgatod magad másokhoz.

 

Mindez jelentős mértékben aláásta önbizalmad, önértékelésed, az önmagadról kialakított kép egyre torzultabbá vált.

 

MI MARADT?

 

Az állandó megfelelési kényszer,

az álarcok napi szintű cserélgetése,

a döntésképtelenség,

a kishitűség,

a megrekedés,

a „nem vagyok elég jó”,

„nem tudom megcsinálni”,

a „nekem ez nem megy”,

„kevés vagyok hozzá”

...

 

gondolatok, érzések, és mindezt megtetézik a megjelenő fizikai tünetek.

 

Akár tudsz róla, akár nem, ÖNBIZALMAD FORMÁLHATÓ, ERŐSÍTHETŐ.

 

Gondolj bele, már azzal is erősödött az önbizalmad, hogy elvégezted az általános iskolát.

 

Hiszen megtanultál alkalmazkodni másokhoz, csapatban érvényesülni, kiállni mások elé, és megmutatni magad, dolgozatoknál megtanultál versenyhelyzetben, stressz alatt teljesíteni, megtanultad adott esetben megvédeni magad, elsajátítottad egyfajta napi rutin szerint beosztani az időd, és a lexikális tudásod növekedéséről már nem is beszélve.

 

Majd a gimiben mindez még magasabb szintre fejlődött, és még tovább fejlődött az önbizalmad, magabiztosságod.

 

Ezt követően munkát vállaltál, dolgoztál, betanultál, tapasztaltál, egyre többet tanultál meg, egyre több mindent tapasztaltál az életutadon, többé váltál és válsz, már nem leszel ugyanaz, mint aki tegnap voltál.

 

Persze EZEKET A KÉPESSÉGEIDET, KÉSZSÉGEIDET, ERŐSSÉGEIDET SOSEM NEVEZTED NEVÉN, ÉS MÁSOK SEM HÍVTÁK FEL A FIGYELMED ARRA, hogy ezek a benned rejlő erőforrások mekkora kincsek, és mennyire meg kellene becsülnöd őket, illetve először is tudatosítanod magadban, hogy mi mindennel rendelkezel, amire egy nehezebb időszakban, vagy bármilyen kihívás esetén bátran támaszkodhatsz, számíthatsz és bízhatsz magadban, a képességeidben.

 

Hozzáteszem, ezek a szituációk, életszakaszok csak egy-egy szeletei voltak életednek, ahol önbizalmad természetes módon, magától épült.

 

Ugyanakkor az önbizalmadat magad is fejlesztheted, tudatosan növelheted egy csomó másik helyzetben, szituációban, életterületenként, lépésről lépésre.

 

Azt is észre kellene venned, hogy már azzal, hogy egyre több önmagadra bántó, romboló, önszabotáló gondolatod van, az önbizalmad is egyre kisebb.

 

Akkor miről beszélsz, amikor azt mondod, hogy az önbizalom szintje állandó, és az is marad?

 

AZ ÖNBIZALOM NEM EGY KIVÁLTSÁGOS DOLOG, TULAJDONSÁG, AMI CSAK EGY SZŰK CSOPORTNAK, VAGY KEVESEKNEK ADATOTT MEG.

 

Az önbizalom egy képesség, amit kisebb-nagyobb erőfeszítéssel te is felszínre hozhatsz magadból, és megerősíthetsz, fejleszthetsz.

 

A KÉRDÉS TEHÁT NEM AZ, HOGY VAN-E VAGY NINCS, HANEM, HOGY HOL VAN BENNED ÉS HOGYAN TUDOD FELSZÍNRE HOZNI, ERŐSÍTENI.

 

Ha csak ennyit észreveszel, már beláthatod, hogy téves az a gondolat, hogy az önbizalmad szintje adott, és nem változtathatsz rajta.

 

Az egy másik kérdés, hogy te elhiszed-e magadról, hogy mi mindenre vagy és lennél képes.

 

Hogy egyáltalán tisztában vagy-e a képességeiddel, értékeiddel, erősségeiddel, jó tulajdonságaiddal, melyek eddig is kísértek téged életutadon, és ezt követően is ott lesznek benned, veled.

 

Vagy csak automatikusan, természetesnek veszed mindazt, amit napi szinten megteszel, elérsz, és ahogyan naponta megküzdesz a kihívásokkal?

 

Fontos tudnod, hogy az önbizalom BELÜLRŐL KELL, HOGY FAKADJON.

 

Ha nincs önbizalmad, a külső pozitív visszajelzések csupán ideig-óráig adják meg az önbizalom és magabiztosság hamis illúzióját, hiszen te magadról úgysem hiszed el, bármit is közvetít feléd a környezet.

 

Sőt, mivel alacsony az önbecsülésed szintje, ezekre a külső megerősítésekre folyamatosan szükséged is van, viszont a környezeted nem tudja neked állandóan megadni, és ez párkapcsolatban különösen veszélyes is lehet, hiszen azt fogod feltételezni, hogy a párod nem szeret.

 

És amikor nem érkeznek a külső megerősítések, vagy véget ér egy párkapcsolatod, vagy megszakad egy baráti kapcsolatod, a hamis önbizalmad pillanatok alatt összeomlik, te magad szinte megsemmisülsz, darabjaidra hullsz.

 

Az önbizalmat nem csak elveszíteni, gyengíteni, rombolni lehet, hanem erősíteni is.

 

Az önbizalomhiány nagymértékben összefügg önmagad hiányos ismeretével, vagyis ahhoz, hogy az önbizalmad erősödjön, ismerned kell önmagad, mindazt, ami a te belső sajátod, az erőforrásod, a képességed, értéked, ami téged alkot, ami miatt az vagy és olyan vagy, aki, és amilyen.

 

Mindez egy folyamatban tanulható, sőt, tanulni is kell.

 

Az élet egy folyamatos tanulás, tapasztalások sorozata, mindig újabb és újabb terepeken, helyzetekben, kapcsolatokban, szituációkban.

 

Önmagad megismerése egy nagyon mély, élethosszig tartó folyamat, amelyben nélkülözhetetlen az őszinteség is, hiszen ezen az úton szembe kell nézned azzal is, ami fájdalmas lehet.

 

Önmagad megismerése útján magadba nézve folyamatosan vizsgálod hitrendszeredet, nézőpontjaidat, gondolataidat, érzéseidet, és nem törődsz azzal, hogy a környezeted, mások, milyennek szeretnének látni téged.

 

Fel kell fedezned a benned rejlő értékeket, kincseket, értékelned kell mindazt, amit életed során már elértél, megvalósítottál, bármely apróságról is legyen szó, becsülnöd kell érzéseidet, gondolataidat, emberi értékeidet.

 

Az önismeret folyamata vezet végül önmagad elfogadásához, önbecsülésedhez, önbizalmad emelkedéséhez.

 

Ha mindezt megérted, és önmagad megismerésének útját járod, akkor képessé válasz saját kezedbe venni életedet, és tudatosan irányítani azt.

 

Ha nem szeretnél láthatatlanul csak sodródni, bolyongani az életedben, és állandóan görcsölni, azon aggódni, hogy vajon képes leszel-e az élet által eléd rakott kihívásokkal megküzdeni, helytállni, hogy hibázás esetén lesz-e erőd, kitartásod és hited kijavítani, újra kezdeni anélkül, hogy bántanád magad,

 

akkor itt az ideje, hogy elindulj ezen az úton, és kezdd el megismerni önmagad, erősíteni az önmagadba vetett bizalmat, az önbecsülésed, a magabiztosságod.

 

Ne várd meg, hogy teljesen összeroskadj, széthullj, csak azért, mert most azt hiszed, azt gondolod magadról, hogy te nem vagy képes helytállni, és előre determinálod a kudarcaidat, a kishitűségedet, erősítve a szürke, kicsi, semmire sem érdemes, és semmire sem képes énképedet.

 

Ha eddig nem tudtál róla, és nem tettél lépéseket, MOST ÉPP ITT AZ IDEJE, HOGY ELINDULJ, VÁLTOZTASS, ALAKÍTS MAGADON, ÉNKÉPEDEN, JELLEMEDEN, BELSŐ VILÁGODON, ÖNBIZALMADON, hiszen neked sem mindegy, hogy milyen minőségben vagy jelen az életedben, és milyen üzenetet közvetítesz önmagad és a környezeted felé.