Azt érezte, hogy azért nem tud gyereket vállalni, mert egy káosz az élete, pedig pont azért tartott káoszt az életében, hogy elkerülje, többek között, a gyermekvállalással kapcsolatos félelmeivel való szembenézést. (egészen az együttműködésig)

Réka elmondta, hogy jelenleg az élete egy őskáosz. Így jellemezte.

 

Napközben egy cégnél dolgozik, 8 órás munkaidőben.

Munkaidő vége előtt már azon aggódik, hogy hogyan fogja azt a rengeteg feladatot estig elvégezni, amit naponta lát maga előtt. Ettől sokszor ideges, feszült, kapkod, egyik feladatból ugrik a másikba, sokszor be sem fejezve azokat.

Gondolatai jellemzően a feladatok, a logisztika, szervezés, rohanás, kapkodás körül forognak.

 

Otthon ezt remekül példázza, amikor nekikezd egy házimunkának, például ruhákat hajtogatni, de útban a szobából a konyha felé, meglátja a mosatlant, nekiáll azt összepakolni, miközben az eredeti feladatát félbehagyta, majd meg is feledkezett róla.

Később aztán csak a kapkodás, vagy a másnapra halasztás marad, ami csak tovább dagasztja a feladatok tengerét, sőt önmagát is marcangolja, hogy még arra sem képes, hogy egyszerűnek tűnő feladatokat elvégezzen, és este azt érzi, hogy semmivel nem haladt, hasztalanul telt a napja, teljesen elfáradt, kimerült, rengeteg energiája eltűnt, és sokszor nem is érti hova.

 

Azt éli meg, hogy állandóan úszik a feladataiban, legyen szó bevásárlásról, otthoni tennivalókról, számlák befizetéséről, és még az önmagára szánt időről, vagy a barátnőkkel való beszélgetésről nem is beszélt, amikre rendszerint nem is tud időt szánni, lemondja, halogatja, pedig szeretné nagyon. Képtelen összeegyeztetni a feladataival.

Reggelente már gyomorgörccsel ébred, mert azt látja, hogy az egész napja csak ész nélküli rohanás, kapkodás lesz, és tudja, hogy nap végére egy csomó dolgot el sem fog tudni intézni, ott maradnak jobb esetben félig-meddig elvégezve.

 

Rosszabb esetben, hozzájuk sem tud kezdeni, áttolódnak másnapra, halmozódnak, újabb feladatok csapódnak hozzájuk, és egyre jobban beborítja őt a feladat-cunami.

 

Sírva mesélte, hogy mennyire vágyik az anyaságra, de ebbe a kiszámíthatatlan káoszba vállalni gyereket, hogy még a saját életét sem tudja rendben tartani, nem tud szervezni, és nem tudja utolérni magát? Hogy tudna így gyermeket ellátni?

 

Ezen a félelmén az sem enyhít, hogy tudja, lenne segítsége, hiszen alapvetően átláthatatlan számára szinte minden napja, és nem érti, mégis miben és hogyan tudnának segíteni neki.

 

Azt érzi, nem is ő irányítja, éli az életét, hanem mintha a feladatok önálló életre keltek volna, és átvették felette az „uralmat”.

Rékánál ez az életvitel állandó stresszt, szorongást, frusztrációt, kimerültséget, kiszámíthatatlanságot, bizonytalanságot okozott, önmaga folyamatos negatív minősítésével, bántásával pedig még mélyebbre húzta saját magát.

 

Első körben feltártuk, hogy mi okozta életében ezt a káoszt, mi volt az oka annak, hogy képtelen volt rendet teremteni az életében.

Megvizsgáltuk azt, hogy milyen állapot uralkodott benne, mennyire volt „rendben” önmagával. Hiszen ahogyan belül érezte magát, azt láttatta, jelenítette meg kívül, az életében.

 

Réka esetében az derült ki - amit még ő sem gondolt volna, hogy összefügg a jelenlegi állapotával - hogy még kicsi óvodás korában történt eseményekkel összefüggő elfojtott érzelmei okozták a benne lévő zűrzavart. (részletekbe nem megyek jobban bele)

Folyamatosan, időről-időre törtek felszínre emlékképek, amikkel egyedül nem tudott mit kezdeni, nem értette miért jönnek elő ezek a rossz emlékek, sokszor csak negatív érzések formájában, és folyamatosan elfojtotta magában az ezekkel kapcsolatos fájdalmait, haragját, sértettségét, a megalázottság érzését.

 

Ráadásul ezen események elindítottak benne egy olyan folyamatot, ami az évek során egymásra halmozódott további negatív tapasztalásokkal együtt, megerősített benne egy olyan énképet, hogy ő nem alkalmas az önállóságra, az irányításra.

Az ő esetében egyfajta nem tudatos menekülés is volt a túl sok feladat vállalása, a fókuszálatlan halmozás, a feladatok egymás utáni kergetése, nehogy teret engedjen a múlt felszínre törésének.

 

Egyrészt rettentő módon fárasztotta, feszítette és stresszelte ez az állandó káosz, rendetlenség, és kiszámíthatatlanság, másrészt Rékának egy menedék is volt, ahova a múltja elől elbújhatott.

 

Miután ezzel szembesült, és további regressziós technikákkal feldolgozva megértette a múltbéli eseményt, ami a háttérben húzódott, rendezni tudta magában a sok negatív érzést, ami csak halmozódott, és erősödött benne az évek során, egyfajta zűrzavart és értetlenséget okozva benne.

 

Azt is megértette, hogy honnan eredt az az érzés, hogy ő nem képes az irányításra, önállóságra, és ezt már (különböző, a folyamatban alkalmazott eszközök segítségével) át tudta alakítani a maga vágyai mentén.

 

Miután a folyamatban lelepleződött Réka valódi félelme, mintája, kiderült, hogy ez a minta nemcsak a mindennapokban szabotálta, hanem a gyerekvállalásban is.

A mindennapjaiban kialakított káoszt valódi, mögöttes félelmei elkendőzésére használta.



Tudattalanul megteremtette azt az állapotot, hogy ne kelljen szembenéznie valós félelmeivel.

 

Végső soron ez a lelepleződés és megértés segítette Rékát ahhoz, hogy ezt követően a külvilágában is rendet tudjon teremteni, tartani, élete irányítását újra kézbe tudja venni, kiegyensúlyozottá tudjon válni, és a gyerekvállalás, leendő anyasága már ne egy gyomorgörccsel kísért borzalmas képként, hanem egy izgatottsággal teli, őszinte várakozássá váljon benne.

 

Réka az egész együttműködés során, és azt követően is sokat dolgozott/dolgozik önmagán (visszajelzéseit és élete alakulását látva). Kitartó, elszánt, elkötelezett önmaga és élete mellett, aki mára megvalósította életében a 180 fokos fordulatot.

 

Élete sokkal rendezettebb, átláthatóbb, könnyedebb, a korábbi görcsös, kimerítő, feszült, ingerült állapota helyett pedig sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, motiváltabb a mindennapjaiban.