„… Mint minden életciklusváltozás, az apává válás is amennyi örömmel jár, annyi nehézséget, félelmet, aggodalmat hordozhat magában: mind lelki, mind fizikai szinteken. Éppen ezért fontos a tudatosság, önismeret: merjünk bátran foglalkozni a bennünk zajló érzésekkel, hagyjunk időt az elmélyült gondolkodásra, társas kapcsolatainkra, és párkapcsolatunkra: hiszen láthattuk, hogy ezek azok, melyek segítik az új helyzettel való „boldog megküzdést”....” (pszinapszis.com)

 

„…Az apáknak más a szülői szerephez való útjuk, mint az anyáknak. A nőknek az anyaszerephez való megérkezést nagyban megsegíti, hogy testükben (és lelkükben) is hordozzák a magzatot, az anyává válás folyamata számukra egy közvetlenül megtapasztalható testi, zsigeri élmény.

 

A férfiak – a kevés, bár létező testi tapasztalatok miatt – viszont elsősorban lelki síkon érkeznek meg az apasághoz…” (perinatus.hu)

 

 

Egyre több helyen olvashatsz te is hasonló gondolatokat, hogy a fizikai egészség mellett mennyire fontos a várandósság ideje alatt a leendő szülők lelki egészségével, felkészítésével is foglalkozni.

 

Egyetértek. Én is tapasztalom, hogy mennyi előnye lehet annak (önmagára, jövőjére, kisbabájával való kapcsolatára, leendő szülőségére, még a szülésélményre is…), ha a leendő szülő a várandósság ideje alatt oldja a benne lévő félelmeket, fájdalmakat.

 

DE!

 

Az egész még jobb lenne, ha nem kellene a szorongás, a félelem, a fájdalom okának felkutatásával, annak feldolgozásával megvárni a várandósság idejét, amikor már egy kis lélek is fejlődik az édesanya pocakjában, vagy a kisgyermek megszületését, aki (már fogantatásától kezdve) mindenre, ami körülötte zajlik, minden ingerre, érzésre, érzelmi megnyilvánulásra nagyon érzékenyen reagál, és komoly hatással lehet későbbi életére.

 

Ráadásul belső világod állapota (a folyamatos és egyre erősödő belső feszültség, a félelmek, a frusztrációk, az önszabotálás…) kihat kettőtök viszonyára, és minden más életterületedre is.

 

MÁR A GYERMEKVÁLLALÁS, VÁRANDÓSSÁG ELŐTT SOKKAL TUDATOSABBAN KELLENE FOGLALKOZNI

 

- önmagaddal,

- a belső egyensúlyod, stabilitásod kialakításával, helyreállításával,

- önbizalmad, magabiztosságod erősítésével, önbecsülésed emelésével,

- negatív énképed, kishitűséged javításával, transzformálásával,

- a félelmeid, fájdalmaid feldolgozásával, melyek jelentősen meghatározzák jelenlegi működésed, adott esetben blokkolnak, gátolnak,

- a szüleiddel való kapcsolatod rendbetételével, amely kihatással lehet leendő gyermekeddel való kapcsolódásod minőségére,

- az olyan gyerekkori sérelmek, traumák feldolgozásával, melyek ma is jelentősen meghatározzák viselkedésedet, gondolkodásodat, kapcsolódásod minőségét, és leginkább negatív irányban,

- a benned lévő, hozott sémák, minták, elvárások, sztereotípiák kidolgozásával, feldolgozásával, melyek befolyással vannak egyrészt jelenedre, a mostani működésedre, másrészt az anyaságról, az apaságról, a férfi-női minőségekről, szerepekről kialakult belső képedre, ami nem is biztos, hogy az, ami benned valójában létezik/létezne.

…

 

Elhatározhatod tudatosan, hogy te milyen szülője leszel majd leendő gyermekednek, de a valóságban ezt nem feltétlenül tudod végigvinni. Sőt.

 

Ennek több oka is van, de van egy kihagyhatatlan dolog, amiről nagyon keveset beszélnek, és még kevesebbet foglalkoznak vele.

 

Pedig mindenkinél jelen van, mindenki szeretne foglalkozni vele, van, aki tesz is lépéseket, de úgy igazán nem esik róla szó.

 

Sokan félnek is beszélni erről a témáról, sokan azt gondolják másoknál ez nincs jelen, másoknak nincsenek terheik, félelmeik, bizonytalankodásaik, mert ők sem beszélnek róla, sokszor nincs is fórum ezekről beszélgetni.

 

Ez pedig a saját belső valóságod, belső világod, belső (in)stabilitásod.

 

Gyerekkorodtól kezdve (sőt, még korábbtól kezdve) formálod magadban (elsősorban a külvilág információi alapján) az önmagadról, a világról, a környezetedről alakított jelenlegi képedet.

Születésedtől kezdve írják neked tele azt a bizonyos üres lapot, amivel megérkeztél (most előző életekbe, karma dolgokba nem megyek bele).

 

Mindezekből kialakítasz magadban egy képet önmagadról, egy viszonylagos stabilitást, ami, valld be magadnak nyugodtan, igencsak bizonytalan, és ingadozó, főleg most, hogy a gyermekvállalás egyre komolyabb téma köztetek.

 

SOKSZOR TAPASZTALOD MAGADON, hogy egyes kívülről érkező hatások mennyire ki tudnak billenteni egyensúlyodból, szinte elveszted a talajt a talpad alól, és milyen nehezen találsz vissza, ha egyáltalán visszatalálsz, önmagadhoz.

 

Elsodornak idegen értékrendek, nézőpontok, és közben érzed legbelül, hogy valami nem stimmel.

 

Érzed és tapasztalod, mennyire védtelen és erőtlen ez a te belső stabilitásod. Időről időre kapaszkodsz külső, vélt erősforrásokba (párodba, mások pozitív visszajelzéseibe…), de ezek egyrészt ritkán vannak jelen, bizonytalanok, másrészt érzed, hogy nem töltik fel benned azt a belső erőtartályt, ami minden nap ott lenne veled, és tudnál erőt meríteni belőle.

 

Tehát, VAN EGY LÁTSZÓLAGOS EGYENSÚLYI HELYZETED, amit próbálsz a mindennapok kihívásai közepette is fenntartani, több, de inkább kevesebb sikerrel. 

 

Nagyjából tisztában vagy azzal, és talán erre tudod is trenírozni magad (de ez sem biztos), hogy leendő szülőként nagyobb lesz a felelősséged, gondoskodnod kell gyermekedről, családodról, ki kell alakítanod egy napi rutint, és hasonlók.

 

DE!

 

- Mi van a belső egyensúlyoddal, a stabilitásoddal, az önbecsüléseddel?

- Mi van az önmagadról alkotott (negatív) képpel, az önbizalmaddal, a magabiztosságoddal?

- Mi van a félelmeiddel, a fájdalmaiddal, amik egyre gyakrabban törnek felszínre különböző helyzetekben, és nem érted miért, és nem tudod, hogyan kezeld?

- Mi van azokkal a sérelmeiddel, amiket gyermekként elszenvedtél, és folyamatosan éled a bűntudatot, a szégyent, a megfelelni vágyást?

- Mi van azokkal, az elsősorban érzelmi szükségleteiddel, amiket gyerekkorod óta cipelsz kielégítetlenül, és még ma is sír benned a kisgyermek utánuk, de fogalmad sincs, mit kezdj vele?

- Vajon miért érzed sokszor a belső feszültséget, a tehetetlen dühöt, mikor robot üzemmódban éled (túl) a mindennapjaidat?

- Vajon miért van az, hogy egyes szituációkban egészen kicsire összemész, és dermedt bénultságban, fájdalmasan csak elszenvedni tudod a helyzetet?

…

 

Anyaként, apaként nagyon sok olyan helyzet és szituáció adódhat, amikor ELEMI ERŐVEL NYOMÓDHATNAK BE azok a bizonyos piros gombok, és LAVINAKÉNT SODORHATNAK EL a múlt egyes emlékei, a hozzá kapcsolt érzelmek, érzések.

 

EGY GYERMEK SZÜLETÉSÉVEL TE IS MEGSZÜLETSZ, ÚJRASZÜLETSZ, ÚJRA MEGÉLED SAJÁT GYERMEKKORODAT, KAMASZKORODAT, ismét átélhetsz olyan érzelmeket, amiket már rég elfelejtettnek véltél, azt hitted, már rég elmúlt, „elengedted”.

 

ÚJRA FELSZÍNRE TÖRHET A KISZOLGÁLTATOTTSÁG ÉRZÉSE, a szorongás, a tehetetlenség érzése, ÖNMAGADBAN VALÓ ELBIZONYTALANODÁS.

 

RÉGI SEBEK SZAKADHATNAK FEL, régi élmények, helyzetek törhetnek a felszínre, most már teljes figyelmet követelve maguknak.

 

ÚJRA BEKAPCSOLHAT A KISHITŰSÉGED, amire azt gondoltad, hogy sokat „dolgoztál” már rajta, van önbizalmad és magabiztosságod, mégis előjöhet az az érzés, hogy nem vagy képes semmire, nem vagy elég jó, te nem engedheted meg, te nem vagy érdemes, te nem vagy értékes, és mindezekkel együtt elkezded vagy folytatod az önmarcangolást, önmagad bántását, még mélyebbre húzását.

 

Sőt, ha benned nincs meg a belső stabilitás, magabiztosság, megfelelő szintű önbecsülés, nagyon könnyen elsodorhatnak a kívülről érkező normák, elvárások, „okosságok”, sztereotip nézőpontok.

 

Tisztában vagyok azzal, hogy te sem ezekkel a gondolatokkal állsz a gyermekvállalásod előtt.

 

Tudom, hogy a gyermekvállalás sokkal inkább szól a ragyogó, csillogó boldogságról, az izgatott készülődésről, tervezgetésről, fészekrakásról. (Ráadásul leginkább ezekről lehet sokat olvasni, hallani.)

 

De azt is tudom, hogy ez nincs mindenkinél így. (Lehet, hogy nálad sem.)

 

Sokan vannak, akik eleve félelmekkel, aggodalmakkal telve, szorongva gondolnak leendő szülőségükre, és azt is tudom, hogy sokszor nem mernek, félnek, szégyellnek segítséget kérni.

 

Kattog a fejekben a sok bénító sztereotip gondolat, sematikus, mintaszerű hiedelem.

 

Pedig a segítségkérés nagy bátorságra, felelősségteljes viselkedésre vall, és ráadásul már egy hatalmas lépés a változás útján.

Sokan azt hiszik, hogy ez a szorongás, a félelem a normális állapot, hiszen minden leendő szülő ebben van.

Hogy a múlton már úgysem lehet változtatni, ez van, majd elmúlik.

 

NEM, NEM FOG ELMÚLNI.

 

Rövid időre el lehet ugyan nyomni, de újra és újra és újra, egyre nagyobb erővel fog felszínre törni, ismétlődve újra és újra és újra meg fog jelenni életedben, ha nem teszel ellene, ha nem változtatsz magadon, gondolkodásmódodon, ha nem dolgozod fel, ha nem tanulsz belőle...

 

A múlt eseményeit valóban nem lehet kitörölni, meg nem történtté tenni, de az érzelmi tölteten, hogy milyen érzésekkel gondolsz a múltad egyes helyzeteire, szereplőire, igenis lehet változtatni, hogy ne nyomasztó, blokkoló, fájdalmas teherként cipeld tovább.

Lehet és kell újra integrálni a múltban eltört, darabokra szakadt részeidet.

 

És NEM, NINCS ÍGY MINDEN EMBER. És neked sem kell így lenned.

 

Nagyon sokan elindultak és haladnak azon az úton, ahol folyamatosan fejlődnek, önazonossá válnak, alakítanak jellemükön, önképükön, gondolkodásmódjukon, nézőpontjaikon, és 180 fokos fordulatot hoznak életükben.

 

Minden éremnek van egy másik oldal is, amit nem lehet sokáig takarásban tartani.

 

Nem lehet sokáig úgy tenni, mint a kisgyerek, aki ha eltakarja a szemeit, azt hiszi, más sem látja. Hamar rá fogsz jönni, hogy ez mekkora önbecsapás.

 

Neked is megvan a lehetőséged arra, hogy feldolgozd a félelmeidet, a fájdalmaidat, a sérelmeidet, traumáidat, konfliktusaidat, hogy más minőségben éld tovább/meg az életed.

 

Hogy a frusztráló, nyomasztó félelmek, fájdalmak helyét átvegye végre a könnyedség, a szeretet, az önazonosság.

 

És mindezt megteheted még szülővé válásod előtt.

 

Nem másolnod kell a különböző normákat, hiedelmeket, elvárásokat, viselkedésmintákat, hanem megismerni önmagad valós működését, belső világát, értékrendszerét, erősségeit, képességeit, amelyek mentén kialakítod a valódi képed önmagadról, mint (leendő) anya, apa, mint nő, férfi egyaránt.