Egy volt ügyfelem azzal keresett meg, hogy a párjával egyre gyakrabban téma már közöttük a családtervezés, a babavárás, de amikor a gyerekvállalásra gondol, olyan szintű félelem és aggódás keríti hatalmába, hogy testi tünetként a gyomorgörcs mellett a hányinger, és erős szédülés is megjelenik.

 

És az utóbbi időben ez egyre erőteljesebbé vált.

 

Nem érti, mi zajlik benne, hiszen nagyon vágyik ő is kisbabára, családra, anyaságra, de akárhányszor látja lelki szemei előtt leendő gyermekét, gyermekeit, csomó félelmetes, és rosszabbnál rosszabb gondolat jut eszébe, jellemzően a „mi lesz, ha” kezdetű mondatok, és azokra adott negatív, romboló, önszabotáló reakciók.

 

El se tudott jutni odáig sem gondolatban, sem érzelmi szinten, hogy szeretettel, könnyedséggel, mosolyogva, kíváncsisággal, izgatott várakozással, önfeledten gondoljon anyaságára.

 

Amikor beszélt a gyerekvállalásról, jelenlegi érzéseiről, láthatóan szorongott, megijedt, riadtá vált, a sírás határára került, egyre jobban összehúzta magát, és inkább hárított, ellenállt anyaságának, annak gondolatának, minthogy belesimult volna ebbe a jövőképbe, átadta volna magát az örömteli élménynek.

 

Ömlöttek belőle az olyan mondatok, mint például

„- mi lesz, ha beteg lesz a gyerekem?,

- mi lesz, ha komoly baja esik neki vagy nekem?,

- annyi krízis van körülöttünk, mi lesz, ha jön még több krízis, mit fogok akkor csinálni, mi lesz a gyerekemmel?,

- mi lesz, ha valami miatt elveszik tőlem?,” …

 

Némelyik mondat olyan tartalmú volt (pl. mi lesz, ha elveszik tőle), hogy ügyfelem sem értette honnan jönnek, hiszen ő ilyenekkel nem foglalkozik, és józan eszével tudja, hogy nem történhet ilyen.

 

Együttműködésünk további szakaszából KÉT FONTOS SZÁLAT EMELEK KI.

 

AZ EGYIK, AMI AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS SORÁN FELSZÍNRE KERÜLT, és jelentős hatással volt ügyfelemre, hogy anyai vonalon egy nagyon erőteljes traumatikus emléket őrzött és cipelt magában.

 

Ismerte a történetet, hallotta a nagymamájától még gyerekként, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, mert csupán egy érdekes és izgalmas történet volt számára gyerekkorából.

 

Nem is jutott eszébe azóta a történet, egészen mostanáig.

Az együttműködés során, a múltfeldolgozás módszerének alkalmazásával felszínre került, hogy a nagymamája, aki egyébként egy nagyon szegény családból származott, még kislányként elszakadt a családjától.

 

Minderre azért került sor, hogy a háború elől elmenekülhessen, és életben tudjon maradni.

 

Elszakadt a szüleitől, és az állandó szorongása, aggódása, félelmei, bizonytalanságai, amit már ügyfelem jól ismert nagymamamájából, ide vezethetők vissza.

 

Ügyfelem elmondta, hogy az anyukája szintén túlaggódó, bizonytalankodó, túlféltő, már gyerekkorában mindentől féltették, legszívesebben kalitkába zárták volna, csak baja ne essen.

 

Folyamatosan jöttek elő ügyfelemből olyan emlékek, némelyek még a mai napig is a fülében csengenek, amiket leginkább anyukájától hallott, hogy „ne menj oda, mert beleesel”, „ne mássz rá, mert leesel, és összetöröd magad”, majd a későbbiekben, hogy „jaj, nagyon vigyázz magadra az úton, tudod mennyi baleset van mindig”, „este későn már ne maradj kint, nehogy valaki megtámadjon”, és hasonlók.

 

És itt már kezdett összeállni a kép.

 

Itt jegyzem meg, hogy ez a történet sokaknak lehet ismerős életükből, ha nem is pont ebben a formában, de nagyon hasonló eseményekben sokaknak lehetett részük.

 

És sokan nem is gondolják, hogy milyen elraktározott események, hallott történetek, látott helyzetek, megélések, tapasztalások hatnak most rájuk a jelenükben, meghatározva egy megszokott cselekvést, hozzáállást, gondolkodást, melyek sokszor indokolatlannak vélt fájdalmat, blokkot, félelmet generálnak bennük, amire magyarázatot sem találnak legtöbbször.

 

Ügyfelemnél a gyerekvállalás kapcsán bekapcsolt egy olyan minta, ami már generációk óta jelen volt a családban.

 

Az ő életében eddig nem okozott különösebb gondot, nem akadályozta, bár az aggódás, a nehezebb döntési helyzetek, túlagyalások jelen voltak, de közel sem ilyen mértékben, hiszen nem volt olyan történés, ami ennyire erőteljesen aktiválta volna ezt a félelemszálat.

 

Most, hogy a gyerekvállalás napirendre került, intenzív élmények törtek elő ügyfelem sejtszintű raktáraiból.

 

A MÁSIK VONAL, AMIN DOLGOZTUNK, erre épült, mégpedig a magabiztosság, önbecsülés, belső stabilitás témája.

 

Ügyfelem gyakorlatilag beleszokott abba az állapotba, viselkedésbe, hogy aggódjon, túlagyaljon dolgokat, nála jellemzően a döntéseknél jött ez ki, illetve erőteljesen most, a gyerekvállalás kapcsán.

 

Képes volt napokig mérlegelgetni és verziókat gyártani egy-egy döntése előtt.

 

Érezte, hogy ez nem jó, mert teljesen kizsigerelte magát, elfáradt, stresszes volt, ideges és feszült, és legtöbbször még így sem volt biztos a döntéseiben.

 

Mikor meglátta, és megértette, hogy honnan hozta ezt a mintát, már egészen máshogyan tekintett magára is.

 

Megértette, hogy nem kell ezt neki folytatnia, és bizony tud és akar is változtatni ezen a mintán.

 

Az együttműködés további szakaszában felépítettük és megerősítettük ügyfelemben azt az önazonos képet, ami már egy az egyben róla szólt, képes volt meglátni a különbséget mi az, ami valójában hozzá tartozik, belőle jön, az ő vágyai, értékei mentén alakíthatóak, és melyek azok a minták, gondolatok, sémák, melyek nem tartoznak szervesen az ő, és leendő gyermeke(i) életéhez, jövőjéhez.

 

Természetesen ez NEM JELENTI AZT semmilyen szinten, hogy ignorálta, vagy megtagadta volna a felmenőit, azok életútját, sorsát.

 

Éppen ellenkezőleg.

 

MEGÉRTETTE VÉGRE, szinte kézbe vehette, hogy ki milyen puttonyt cipelt, ki miért viselkedett úgy, ahogy, megértette, feloldotta a SAJÁT MŰKÖDÉSÉNEK OKÁT, és így a legnagyobb szeretettel és tisztelettel tudta szemlélni, és emlékeiben raktározni, őrizni az ősei „hagyatékát”.

 

Ebből a rövid és lényegre törő történetből is látszik, hogy a félelmeid, blokkjaid, nehéz, szorongató érzéseid mögött MINDIG HÚZÓDIK EGY TÖRTÉNET (ami mögött is lehet még egy…), ami csak arra vár, hogy a szőnyeg alól végre előbújhasson, felszínre jöhessen, és megértést kapjon.

 

És amikor a múlt egyes szeleteit feltártad, feloldottad, megtisztítottad, erős alapokra tudod építeni vágyott, magabiztos énképedet, és jövőképedet anyaságoddal, szerepeiddel, nőiségeddel, önmagaddal kapcsolatban.